Sabella spallanzanii (Viviani 1805) /Spirographis spallanzanii (Viviani 1805)/
latin név eredete: sabulum (lat) - homok, Spallanzani Lazzaro (1729-1799) - olasz tudós, a természettudományok professzora Modénában. / speira (gör) - spirál, graphein (gör) - rajzolni.
Schrauben Sabelle (D), Plumero de mar (E), Spirographe, ver d’anémone, ver à panache de roche (F), Spiral tube-worm (GB), Verme fiocco, Ombrelle di mare (I)
Felismerhető: szesszilis csőlakó gyűrűsféreg, mely akár kétszáz gyűrűből is állhat. Lágy csöve max. 60 cm-re nőhet, átmérője 10-25 mm között változik. Maga a féreg nem rögzült, és néha elhagyhatja csővázát. Szájnyílás előtti, fehér-sárga-barna tapogatókoszorúja, mely többszáz (akár háromszáz) finom szálat tartalmaz, fényre, áramlás változására, érintésre visszahúzódik; két karéjból áll, melyek közül az egyik csigavonalban csavarodik. Átmérője max. 15 cm. A cső és a tapogatókoszorú az állat egyedül látható részei. Ez utóbbi egyrészt légzésre (spirális), másrészt táplálkozásra szolgál.
Összetéveszthető: tengeri ecset (Sabella pavonina) - tapogatókoszorúja egyszerű, nem csavarodik spirál alakban; két részre oszlik, melyet a tövénél hártya köt össze. Kifejlett állapotban kisebb, max. 25 cm.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (La Manche csatorna), Mediterrán-tenger. A tengerfenék talajához rögzített csőben él, kedveli a kevésbé világos, sziklás-homokos, erős áramlatok uralta szakaszokat, ahol a víz planktonokban és organikus anyagokban gazdag.
Táplálék: a vízben lebegő apró, mikroszkopikus anyagdarabkákkal és élőlényekkel táplálkozik; a tapogatókoszorú csillószőrökkel fedett lemezecskéi a cső nyílásához vezetik a táplálékot, ahol a nagyobb darabokat kiszűri, s a kisebbeket elnyeli. Az emészthetőeket (planktonok, algák, baktériumok) elnyeli, a nem-emészhetőek a cső aljába kerülnek, ahonnan egy csillószőrökkel borított felfelé vezető csatornán keresztül kiüríti.
Szaporodás: váltivarúak; kb. 50 mm nagyság elérésekor válnak ivaréretté. A peték (melyekből egyetlen, 30 cm-nél nagyobb nőstény 50 000-nél is többet képes kibocsátani) és a hím csírasejtek a vízben találkoznak egymással. Az addig szabadon úszó trochophora-lárva kb. két hét elteltével a tengerfenékre ereszkedik, s kb. 10 nap múlva a teljes metamorfózis jeleként elkészül a továbbiakban állandó lakóhelyéül szolgáló lakócső.
Megközelíthető: PMT/snorkeling is. Mozgásra, fényváltozásra a csőbe húzódik, viszont alulról megközelítve a cső megérinthető anélkül, hogy lakója észrevenné.
Más: a csavart legyezőféreg csövét néha lakóhelyéül választja a vörös zsákállat (Halocynthia papillosa), ill. különböző hidraállatok, algák. Főbb ragadozói: aranydurbincs (Sparus aurata), és a Tubulanus annulatus, ill. Tubulanus superbus (zsinórférgek (Nemertina) törzse). Veszélyeztetett faj.
latin név eredete: sabulum (lat) - homok, Spallanzani Lazzaro (1729-1799) - olasz tudós, a természettudományok professzora Modénában. / speira (gör) - spirál, graphein (gör) - rajzolni.
Schrauben Sabelle (D), Plumero de mar (E), Spirographe, ver d’anémone, ver à panache de roche (F), Spiral tube-worm (GB), Verme fiocco, Ombrelle di mare (I)
Felismerhető: szesszilis csőlakó gyűrűsféreg, mely akár kétszáz gyűrűből is állhat. Lágy csöve max. 60 cm-re nőhet, átmérője 10-25 mm között változik. Maga a féreg nem rögzült, és néha elhagyhatja csővázát. Szájnyílás előtti, fehér-sárga-barna tapogatókoszorúja, mely többszáz (akár háromszáz) finom szálat tartalmaz, fényre, áramlás változására, érintésre visszahúzódik; két karéjból áll, melyek közül az egyik csigavonalban csavarodik. Átmérője max. 15 cm. A cső és a tapogatókoszorú az állat egyedül látható részei. Ez utóbbi egyrészt légzésre (spirális), másrészt táplálkozásra szolgál.
Összetéveszthető: tengeri ecset (Sabella pavonina) - tapogatókoszorúja egyszerű, nem csavarodik spirál alakban; két részre oszlik, melyet a tövénél hártya köt össze. Kifejlett állapotban kisebb, max. 25 cm.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (La Manche csatorna), Mediterrán-tenger. A tengerfenék talajához rögzített csőben él, kedveli a kevésbé világos, sziklás-homokos, erős áramlatok uralta szakaszokat, ahol a víz planktonokban és organikus anyagokban gazdag.
Táplálék: a vízben lebegő apró, mikroszkopikus anyagdarabkákkal és élőlényekkel táplálkozik; a tapogatókoszorú csillószőrökkel fedett lemezecskéi a cső nyílásához vezetik a táplálékot, ahol a nagyobb darabokat kiszűri, s a kisebbeket elnyeli. Az emészthetőeket (planktonok, algák, baktériumok) elnyeli, a nem-emészhetőek a cső aljába kerülnek, ahonnan egy csillószőrökkel borított felfelé vezető csatornán keresztül kiüríti.
Szaporodás: váltivarúak; kb. 50 mm nagyság elérésekor válnak ivaréretté. A peték (melyekből egyetlen, 30 cm-nél nagyobb nőstény 50 000-nél is többet képes kibocsátani) és a hím csírasejtek a vízben találkoznak egymással. Az addig szabadon úszó trochophora-lárva kb. két hét elteltével a tengerfenékre ereszkedik, s kb. 10 nap múlva a teljes metamorfózis jeleként elkészül a továbbiakban állandó lakóhelyéül szolgáló lakócső.
Megközelíthető: PMT/snorkeling is. Mozgásra, fényváltozásra a csőbe húzódik, viszont alulról megközelítve a cső megérinthető anélkül, hogy lakója észrevenné.
Más: a csavart legyezőféreg csövét néha lakóhelyéül választja a vörös zsákállat (Halocynthia papillosa), ill. különböző hidraállatok, algák. Főbb ragadozói: aranydurbincs (Sparus aurata), és a Tubulanus annulatus, ill. Tubulanus superbus (zsinórférgek (Nemertina) törzse). Veszélyeztetett faj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése