Thunnus thynnus (Linnaeus, 1758)
Roter Thun, Blauflossen-Thunfisch (D), Atlantic/northern/giant bluefin tuna (GB), Atun rojo, Tonyina (E), Thon rouge (F), Tonno, tunno (I)
Felismerhető: Masszív, végei felé elkarcsúsodó testű, pelágikus életmódot folytató hal, hossza a 4 m-t (~650 kg) is elérheti. Háta kékesszürke, oldala és hasalja ezüstszürke, hátúszója és farok alatti úszója sok apró, élénk sárga színű úszócskára tagolódik, a függőlegesen álló farokúszó részarányos. Feje testéhez képest kicsi, szemei aprók, szája nagy.
Összetéveszthető: A Thunnus thynnus a vörös tonhalak közé tartozik, éppúgy, mint a Thunnus orientalis és a déli nagy/déli kékúszójú tonhal (Thunnus maccoyii) .
Előfordulás: Mediterrán-tenger, ill. Atlanti-óceán nyugati és keleti partjai , nyílt vízben. Noha az élőhelyek távolsága miatt a két tonfajtát meg szokás különbözteti, a legújabb kutatások eredményei szerint a tonhalak képesek relatíve rövid idő alatt átszelni az Atlanti óceánt, így nincs okunk külön fajtaként kezelni a két élőhely példányait, vö. ifremer. (Ugyanígy kérdésessé vált az a hipotézis is, mely a két ívási területen az ivarérettség elérését eltérő korhoz kötötte.)
Táplálék: Apróbb halak (szardínia, hering, makréla), rákok.
Szaporodás: A Mexikói-öbölben április-júniusra, a Földközi tengerben június-augusztus esik az ívás időszaka. Egy-egy ivarérett nőstény (8 év?) ekkor kb. 30 millió petét bocsájt a vízbe, melyek szabadon lebegnek (pelágikus). Méret szerint verődik rajokba, gyakran fehér-(Thunnus alalunga), sárgaúszójú- (Thunnus albacares), nagyszemű- (Thunnus obesus), bonító (másnéven csíkoshasú-, Katsuwonus pelamis) tonhalak társaságában. 15-30 évig is elélhet, de a túlhalászás miatt nehéz korosabb és nagyobb testű példányokat beazonosítani.
Megközelíthető: mivel nyíltvízi életmódot folytat, és állandó mozgásban van, nehéz, de nem lehetetlen. Ritkán, de előfordul, hogy magányos példányok felbukkannak a partközeli vizekben - ilyenkor néha egész közel merészkednek, ha a szerencsés kiválasztott nem ijeszti el őket.
Más: állandó hőmérsékletű (homeotermikus), testének hőfoka magasabb, mint a környező vízé (20°C-ig), így egyaránt elviseli a hidegebb és a melegebb vizeket is. Vérének hemoglobin-tartalma magas. kb. 1000 m mélységig képes lemerülni; rendkívül gyors úszó, akár 20-30 km/h sebességet is elérheti.
A túlhalászás miatt a kihalás veszélyezteti! Egyes becslések szerint ma az eredeti állomány kb 6%-a él a Földközi-tengerben. A túlhalászáson túl a tonfarmok is hozzájárulnak eltűnéséhez: a tonhalak nem szaporodnak fogságban, így a fiatal egyedeket befogják, majd felhízlalják, ez azonban veszélyesen csökkenti az ivarérett szabadon elő példányok létszámát, s így ugyancsak veszélyezteti a faj fennmaradását.
Roter Thun, Blauflossen-Thunfisch (D), Atlantic/northern/giant bluefin tuna (GB), Atun rojo, Tonyina (E), Thon rouge (F), Tonno, tunno (I)
Felismerhető: Masszív, végei felé elkarcsúsodó testű, pelágikus életmódot folytató hal, hossza a 4 m-t (~650 kg) is elérheti. Háta kékesszürke, oldala és hasalja ezüstszürke, hátúszója és farok alatti úszója sok apró, élénk sárga színű úszócskára tagolódik, a függőlegesen álló farokúszó részarányos. Feje testéhez képest kicsi, szemei aprók, szája nagy.
Összetéveszthető: A Thunnus thynnus a vörös tonhalak közé tartozik, éppúgy, mint a Thunnus orientalis és a déli nagy/déli kékúszójú tonhal (Thunnus maccoyii) .
Előfordulás: Mediterrán-tenger, ill. Atlanti-óceán nyugati és keleti partjai , nyílt vízben. Noha az élőhelyek távolsága miatt a két tonfajtát meg szokás különbözteti, a legújabb kutatások eredményei szerint a tonhalak képesek relatíve rövid idő alatt átszelni az Atlanti óceánt, így nincs okunk külön fajtaként kezelni a két élőhely példányait, vö. ifremer. (Ugyanígy kérdésessé vált az a hipotézis is, mely a két ívási területen az ivarérettség elérését eltérő korhoz kötötte.)
Táplálék: Apróbb halak (szardínia, hering, makréla), rákok.
Szaporodás: A Mexikói-öbölben április-júniusra, a Földközi tengerben június-augusztus esik az ívás időszaka. Egy-egy ivarérett nőstény (8 év?) ekkor kb. 30 millió petét bocsájt a vízbe, melyek szabadon lebegnek (pelágikus). Méret szerint verődik rajokba, gyakran fehér-(Thunnus alalunga), sárgaúszójú- (Thunnus albacares), nagyszemű- (Thunnus obesus), bonító (másnéven csíkoshasú-, Katsuwonus pelamis) tonhalak társaságában. 15-30 évig is elélhet, de a túlhalászás miatt nehéz korosabb és nagyobb testű példányokat beazonosítani.
Megközelíthető: mivel nyíltvízi életmódot folytat, és állandó mozgásban van, nehéz, de nem lehetetlen. Ritkán, de előfordul, hogy magányos példányok felbukkannak a partközeli vizekben - ilyenkor néha egész közel merészkednek, ha a szerencsés kiválasztott nem ijeszti el őket.
Más: állandó hőmérsékletű (homeotermikus), testének hőfoka magasabb, mint a környező vízé (20°C-ig), így egyaránt elviseli a hidegebb és a melegebb vizeket is. Vérének hemoglobin-tartalma magas. kb. 1000 m mélységig képes lemerülni; rendkívül gyors úszó, akár 20-30 km/h sebességet is elérheti.
A túlhalászás miatt a kihalás veszélyezteti! Egyes becslések szerint ma az eredeti állomány kb 6%-a él a Földközi-tengerben. A túlhalászáson túl a tonfarmok is hozzájárulnak eltűnéséhez: a tonhalak nem szaporodnak fogságban, így a fiatal egyedeket befogják, majd felhízlalják, ez azonban veszélyesen csökkenti az ivarérett szabadon elő példányok létszámát, s így ugyancsak veszélyezteti a faj fennmaradását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése