2010-06-14
2010-04-16
polip doku
A ma... polipok bolygója
«La planète des pieuvres»
Jérôme Julienne, John Jackson et Juan-Antonio Romero (production MC4, 48')
in: Thalassa:l'expédition
péntek, április 16.
FR 3 20:35 - 22:25
«La planète des pieuvres»
Jérôme Julienne, John Jackson et Juan-Antonio Romero (production MC4, 48')
in: Thalassa:l'expédition
péntek, április 16.
FR 3 20:35 - 22:25
2010-04-12
mosdószivacs
Spongia officinalis Linnaeus, 1759
Badeschwamm, Tafel-schwamm (D), esponja de bano(E), éponge de toilette (F), bath sponge (GB), Badspons (NL)
Felismerhető: 10-20 cm ( esetenként akár fél méter), masszív, lekerekített formájú, puha felszínű szivacs. Színe változó, legtöbbször szürkés variációkkal találkozhatunk. Felszínén jól felismerhetők a szétszórtan elhelyezkedő, kissé kiemelkedő vízkivezető nyílások. Tömör váza erősebb és finomabb sponginfonalakból áll, kovatűket és homokszemcséket nem tartalmaz.
Összetéveszthető: Cacospongia scalaris -sötétszürke, általában nagyobb méretű; legjellemzőbb különbség: szerkezete kevésbé ellenálló, kézzel is leszakítható darabok. Gyakran megtalálható rajta a Hypselodoris orsinii. - Ircinia variabilis valamivel mélyebbre is előfordul, száradás után szilárd, ellentétben a rugalmas mosdószivaccsal. Nehezen eltéphető, felszínén kirajzolódnak a durva elsődleges szálak.
Előfordulás: Atlanti óceán keleti partvidéke (spanyol partok), Földközi-tenger (alfajok: --adriatica, -- mollissima (Földközi tenger keleti vizei); árnyékos, sziklás tengerfenéken és/vagy neptunfüves aljzaton, kb 40 m mélységig.
Táplálék: szűrögető állatok, a vízben lebegő anyagmaradványokkal táplálkoznak.
Szaporodás: hímnősek, nyíltvízben. A lárva előbb a nyílt vízben lebeg, majd megtelepszik és helytülő szivaccsá fejlődik.
Más: Az első Linné által leírt (1759-ben) szivacsfajta; a következő évszázadban minden felfedezett szivacs a Spongia név alatt futott. - A mosdószivacsnak viszonylag állandó vízhőmérsékletre van szüksége, ami 13 C° felett van, de nem haladja meg a 25 C°-ot, ugyanis az efölötti hőmérséklet már károsítja a lárvákat.
Olvasnivaló: seamuse-tengerbiológia wiki/szivacsok
Badeschwamm, Tafel-schwamm (D), esponja de bano(E), éponge de toilette (F), bath sponge (GB), Badspons (NL)
Felismerhető: 10-20 cm ( esetenként akár fél méter), masszív, lekerekített formájú, puha felszínű szivacs. Színe változó, legtöbbször szürkés variációkkal találkozhatunk. Felszínén jól felismerhetők a szétszórtan elhelyezkedő, kissé kiemelkedő vízkivezető nyílások. Tömör váza erősebb és finomabb sponginfonalakból áll, kovatűket és homokszemcséket nem tartalmaz.
Összetéveszthető: Cacospongia scalaris -sötétszürke, általában nagyobb méretű; legjellemzőbb különbség: szerkezete kevésbé ellenálló, kézzel is leszakítható darabok. Gyakran megtalálható rajta a Hypselodoris orsinii. - Ircinia variabilis valamivel mélyebbre is előfordul, száradás után szilárd, ellentétben a rugalmas mosdószivaccsal. Nehezen eltéphető, felszínén kirajzolódnak a durva elsődleges szálak.
Előfordulás: Atlanti óceán keleti partvidéke (spanyol partok), Földközi-tenger (alfajok: --adriatica, -- mollissima (Földközi tenger keleti vizei); árnyékos, sziklás tengerfenéken és/vagy neptunfüves aljzaton, kb 40 m mélységig.
Táplálék: szűrögető állatok, a vízben lebegő anyagmaradványokkal táplálkoznak.
Szaporodás: hímnősek, nyíltvízben. A lárva előbb a nyílt vízben lebeg, majd megtelepszik és helytülő szivaccsá fejlődik.
Más: Az első Linné által leírt (1759-ben) szivacsfajta; a következő évszázadban minden felfedezett szivacs a Spongia név alatt futott. - A mosdószivacsnak viszonylag állandó vízhőmérsékletre van szüksége, ami 13 C° felett van, de nem haladja meg a 25 C°-ot, ugyanis az efölötti hőmérséklet már károsítja a lárvákat.
Olvasnivaló: seamuse-tengerbiológia wiki/szivacsok
2010-03-29
2010-03-19
bíbor szívsün
Spatangus purpureus O.F. Müller, 1776
Violetter Herzigel (D), Erizo de corazón purpúreo (E), Spatangue pourpre (F), Purple heart urchin (GB), Spatango, peto di dolfin (I)
Felismerhető: lapos, szív alakú (bilaterálisan szimmetrikus) tengeri sün. Nagysága átlagosan 10-12 cm. Az élő állatok váza bíborszínű, kétfajta tüske borítja: a puhább rövidebbek (5-10 mm) bíbor-, a hosszabbak (3-4 cm) beige színűek és kemények. Az elpusztult állatok váza szürkés-fehéres.
Összetéveszthető: Echinocardium mediterraneum - kisebb, ötszög alakú, ritkább. Echinocardium cordatum - kisebb, színe barnás.
Előfordulás: Földközi -tenger, Atlanti óceán keleti partjai (északi vizektől Szenegál partjaiig), főleg kavicsos-törmelékes tengerfenéken (homokos-iszapos közegben ritkább), 5-900 m mélységben.
Szaporodás: nyár.
Más: Sciaphil, csak éjjelente látható napközben a homokba rejtőzik. -Gyakran találhatunk Montacuta substriata kagylókat tüskéire rögzülve. A Malmgreniella castanea féreg szintén gyakorta él szimbiózisban a bíbor szívsünnel. - Leggyakoribb ragadozója a narancsszínű tengeri csillag (Astropecten aurantiacus) és a Galeodea echinophora (ez utóbbi a Földközi-tengerben él), de az aranydurbincsok (Sparus aurata) sem vetik meg a bíbor szívsünt. - A Spatangus purpureus biotóp-indikátor: jelenléte durva szemcsés homokból / kavicsos törmelékből álló tengerfenékre és állandó áramlatra utal. Ugyanebben a környezetben találkozhatunk egy másik jellemzően földközi-tengeri, de jóval ritkább élőlénnyel, az európai lándzsahallal (Branchiostoma lanceolatum).
Violetter Herzigel (D), Erizo de corazón purpúreo (E), Spatangue pourpre (F), Purple heart urchin (GB), Spatango, peto di dolfin (I)
Felismerhető: lapos, szív alakú (bilaterálisan szimmetrikus) tengeri sün. Nagysága átlagosan 10-12 cm. Az élő állatok váza bíborszínű, kétfajta tüske borítja: a puhább rövidebbek (5-10 mm) bíbor-, a hosszabbak (3-4 cm) beige színűek és kemények. Az elpusztult állatok váza szürkés-fehéres.
Összetéveszthető: Echinocardium mediterraneum - kisebb, ötszög alakú, ritkább. Echinocardium cordatum - kisebb, színe barnás.
Előfordulás: Földközi -tenger, Atlanti óceán keleti partjai (északi vizektől Szenegál partjaiig), főleg kavicsos-törmelékes tengerfenéken (homokos-iszapos közegben ritkább), 5-900 m mélységben.
Szaporodás: nyár.
Más: Sciaphil, csak éjjelente látható napközben a homokba rejtőzik. -Gyakran találhatunk Montacuta substriata kagylókat tüskéire rögzülve. A Malmgreniella castanea féreg szintén gyakorta él szimbiózisban a bíbor szívsünnel. - Leggyakoribb ragadozója a narancsszínű tengeri csillag (Astropecten aurantiacus) és a Galeodea echinophora (ez utóbbi a Földközi-tengerben él), de az aranydurbincsok (Sparus aurata) sem vetik meg a bíbor szívsünt. - A Spatangus purpureus biotóp-indikátor: jelenléte durva szemcsés homokból / kavicsos törmelékből álló tengerfenékre és állandó áramlatra utal. Ugyanebben a környezetben találkozhatunk egy másik jellemzően földközi-tengeri, de jóval ritkább élőlénnyel, az európai lándzsahallal (Branchiostoma lanceolatum).
2010-03-09
2010-03-05
gyilkos algák
Arte 03. 05. (péntek) 16:55
Killeralgen / Les algues tueuses
Rend.:Corinna Engelhardt, Elmar Bartlmae
(D, C, S, 2009. 43')
rediff: arte 03.12. 09:15
arte nélküli megoldás itt
Killeralgen / Les algues tueuses
Rend.:Corinna Engelhardt, Elmar Bartlmae
(D, C, S, 2009. 43')
rediff: arte 03.12. 09:15
arte nélküli megoldás itt
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)