közönséges menola

©photo Robert Patzner

Spicara maena (Linnaeus, 1758)

Laxierfish (D), Chucla, mena, mendola (E), Mendole (F), Big picarel, blotched picarel (GB), Menola (I), Laxeervis (N)

Felismerhető: kékes-zoldes hátú, oldalán szögletes fekete foltot viselő nyíltvízi halfajta. Átlagos nagysága 12-20 cm, de a kifejlett hímek elérhetik a 25 cm-t is. Azonosítását nehezíti, hogy színe kortól, nemtől és környezettől függően változhat.

Összetéveszthető: Spicara smaris - háta barnás-sárgás, feje kisebb.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Marokkó - Portugália), Földközi-tenger, esetenként Fekete-tenger, általában hasonló korú egyedek alkotta rajokban, gyakran más fajokkal keveredve (barna korallsügérek, nagyszemű durbincsok), legtöbbször 5-30, de akár 200 m mélységig is. Nyaranta a partközeli vizeket kedvelik.

Táplálék: napközben planktonokkal, az este közeledtével az aljzaton élő rákokkal, kagylókkal táplálkozik. Ritkán növényeket is fogyaszt.

Szaporodás: szukcessszív hermafrodita, kezdetben nőstény, majd két éves kora után hím. Az ívás nyárra-őszre esik, sekély vízben. Ikráit a hímek által előkészített mélyedésekbe helyezi, a védelemről és a levegőztetésről szintén a hímek gondoskodnak.

Más: éjjelente mozdulatlanul pihen az aljzaton, négszögletes foltja kevésbé vagy egyáltalán nem látható, a kopoltyúfedőn és a fejen kékes sávok jelenhetnek meg.

tengeri csipke

© photo
Reteporella grimaldii (Jullien, 1903)
(Sertella/Reteporella septentrionalis - érvénytelen tudományos név)

Neptunschleier (D), Retepora (E), Dentelle de Neptune (F), Neptunes’lace (GB), Trina di mare (I), Neptunuskant ( NL)

Felismerhető: narancssárga (ritkán halványsárga), aprószemes hálóra emlékeztető törékeny meszes vázból telepet építő mohaállat. Egy-egy telep elérheti a 20 cm nagyságot.

Összetéveszhető: más Reteporella fajoktól csak laboratóriumi körülmények között különböztethető meg.

Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai, Földközi-tenger, kb. 50 m mélységig, árnyékos, hullámveréstől és erős áramlatoktól védett részeken, sziklahasadékokban, barlangok bejáratánál.

Táplálék: főleg növényi eredetű planktonok, melyeket a vízből szűr ki.

Szaporodás: ivaros. A megtermékenyített lárvák átmeneti nyíltvízi élet után az aljzatra rögzülve új telepet alkotnak. A telep növekedése bimbózás utján történik.

Más: az elpusztult részeken hamar megtelepednek az algák, az egészséges telepek a tisztogatásra specialiálódott mohaállatkák segítségével tisztán tartják a mészvázat.

halakkal táncoló

Danse avec les poissons
zdf (Fr, MX, 2010, 43mn)
Rend. Boris Raim, Christian Pétron
arte
január 17-21. 19:55
Rediff :
1. Les requins blancs 24.01.2011, 14:00 h
2. En Méditerranée 25.01.2011,14:00 h
3. L'ile aux baleines 26.01.2011, 14:00 h
4. Les requins-marteaux 27.01.2011, 14:00 h
5. Les récifs coralliens, 28.01.2011, 14:00

viaszrózsa

©photo

Anemonia viridis (Forskål, 1775)
/Anemonia sulcata (Pennant, 1777) - érvénytelen/

Wachsrose, Grüne Seerose, Fadenrose (D), Actinia comun, anémona de mar comun, ortiga de mar (E), Anémone de mer verte, ortie de mer (F), Snake-locks anemone, opelet anemone (GB), Anemone capelli di serpe, matrona di mare, morosa (I)

Felismerhető: 10-15 cm átmérőjű virágállat. Teste kb 5 cm nagyságú. Vékony, világoszöld tapogatói (150-200) vissza nem húzhatóak, végük gyakran lilás színű.

Összetéveszthető: aranyrózsa (Condylactis aurantiaca) - szinte mindig homokos-iszapos tengerfenéken, akár 80 m mélységig, szájmezője csíkos, a karok rövidebbek és enyhén vastagabbak; kövi aranyrózsa (Cribrinopsis crassa) - tapogatói hasonló színűek, de tömzsibbek és rövidebbek.

Előfordulás: Atlanti-óceán, Földközi-tenger, napfényes, nyugodt sziklás tengerfenéken, 20 m mélységig.

Táplálék: apró halak, rákok, férgek.

Szaporodás: váltivarú, a gamétákat június-július tájban üríti ki; ivartalan, osztódással vagy bimbózással.

Más: Több fajjal is élhet szimbiózisban: különböző rákokkal (Pilumnus sp., Periclemenes sp., Inachus phalangium) vagy a viaszrózsagébbel (Gobius bucchichi). - Ha véletlenül megérintjük, a kilőtt csalánfonalakkal olyan erősen rákapaszkodik a kézre-kesztyűre-búvárruhára, hogy a karok letörnek. - Csípése fájdalmas, égető érzéssel jár, komoly bőrgyulladást is okozhat. 30-70%-os alkohollal vagy enyhe, 5%-os ecetes oldattal házilag is kezelhető, de nagyobb kiterjedésű csípés esetén érdemes orvoshoz fordulni. - Kellemetlen sérüléseket okozhat apnéistáknál, szigonyos vadászatkor, ha a légzőcső a tengerfenéken viaszrózsához ér, majd a felszínen gyanútlanul szájba vesszük...

szárazdokk

Most, hogy elmúltunk kétévesek, és túlestünk a 15 000. látogatón, ihajj-csuhajj, sose halunk meg. Az elmúlt két év statjai, önvállonveregetésként...

és köszönet a látogatóknak, hogy szembeúsztak... merci.. dakujem.. mulţumesc.. thanks.. tak.. díky.. ευχαριστώ.. grazie.. terima kasih.. gracias.. хвала.. dziękuję.. danke.. sagolun.. ขอบคุณค่ะ..

and btw.... got air?

kékcsíkos sügér

© photo

Serranus cabrilla (Linnaeus, 1758)

Sägebarsch (D), Cabrilla (E), Serran-chevrette, serran commun, saran (F), Comber (GB), Perchia, sciarrano, sperga (I)

Felismerhető: ált. 10-25 (max. 40) cm nagyságúra megnövő sügér. Alapszíne barnás, hasi oldala fehér. Hátát világos sávok szelik át. A hasi oldal felé elcsúszva egyetlen hosszanti világos csík szeli át. Kopoltyúfedelének alsó felén két-három sárgás-barnás-narancssárgás csík figyelhető meg.

Összetéveszthető: Serranus atricauda - a hosszanti fehér csík a háthoz közelebb helyeszkedik el; és a barna fűrészes sügér (Epinephelus marginatus) fiatal egyedeivel.

Előfordulás: Földközi-tenger, Atlanti-óceán keleti partjai (Jóreménység-fokáig), Fekete-tenger nyugati vizei, leggyakrabban sziklás tengerfenék közelében, ritkábban neptunfüves területekenm 5-90 m mélységben.

Táplálék: apró halak, rákok, fejlábúak, férgek.

Szaporodás: hímnős; kb. 4 évesen válik ivaréretté. Ívása április-júliusra esik (Földközi-tenger), ikrái pelágikusak.

újrrrra...