Jean-Georges Harmelin - Frédéric Bassemayousse: Méditerranée : A la découverte des paysages sous-marins. Glénat, 2008.
2011-02-25
Méditerranée : A la découverte des paysages sous-marins
Jean-Georges Harmelin - Frédéric Bassemayousse: Méditerranée : A la découverte des paysages sous-marins. Glénat, 2008.
2011-02-20
vörös fúrószivacs
Cliona carteri (Ridley, 1881)
Tudományos név eredete: Clio - a Nereidák egyike; Henry John Carter (1813 - 1895), a szivacsok kiváló ismerője.
Orangeroter Bohrschwamm (D),Esponja perforante roja (E), Clione rouge, Eponge perforante rouge (FR), Orange-red boring sponge (GB), Spugna perforante rossa (I), Rode boorspons (NL)
Felismerhető: Vöröses színű fúrószivacs faj, egyedül kör alakú ki- és bevezető nyílásai láthatóak, teste a mészkőfelszín alatt kialakított üregrendszerben húzódik meg.
Összetéveszthető: zöld fúrószivacs (Cliona viridis) - zöldes-sárgás vagy barnás alapszín jellemzi, sokkal mélyebben is előfordulhat. barna fúrószivacs (Cliona schmidti) - a kivezető nyílások barnás színűek.
Előfordulás: Földközi-tenger, Vörös-tenger, kb. 180 m mélységig, mészköves aljzaton, csiga- és kagylóhéjakon, korallokon megtapadva, és a kialakított furatokban meghúzódva.
Táplálék: más szivacsokhoz hasonlóan baktériumok, egysejtű algák, organikus maradványok.
Szaporodás: ivaros vagy bimbózással.
Olvasnivaló: World Porifera Database
Tudományos név eredete: Clio - a Nereidák egyike; Henry John Carter (1813 - 1895), a szivacsok kiváló ismerője.
Orangeroter Bohrschwamm (D),Esponja perforante roja (E), Clione rouge, Eponge perforante rouge (FR), Orange-red boring sponge (GB), Spugna perforante rossa (I), Rode boorspons (NL)
Felismerhető: Vöröses színű fúrószivacs faj, egyedül kör alakú ki- és bevezető nyílásai láthatóak, teste a mészkőfelszín alatt kialakított üregrendszerben húzódik meg.
Összetéveszthető: zöld fúrószivacs (Cliona viridis) - zöldes-sárgás vagy barnás alapszín jellemzi, sokkal mélyebben is előfordulhat. barna fúrószivacs (Cliona schmidti) - a kivezető nyílások barnás színűek.
Előfordulás: Földközi-tenger, Vörös-tenger, kb. 180 m mélységig, mészköves aljzaton, csiga- és kagylóhéjakon, korallokon megtapadva, és a kialakított furatokban meghúzódva.
Táplálék: más szivacsokhoz hasonlóan baktériumok, egysejtű algák, organikus maradványok.
Szaporodás: ivaros vagy bimbózással.
Olvasnivaló: World Porifera Database
2011-02-15
csíkos delfin
Stenella coeruleoalba (Meyen, 1833)
Tudományos név eredete: stenos [gör] - vékony, keskeny; coerulus, albus [lat] - égszínkék és fehér.
Blauweisser Delphin, Streinfendelphin (D), Delphin listado (E), Dauphin rayé, dauphin bleu-blanc (F), Striped dolphin, streaker dolphin, streaker porpoise (GB), Stenella striata (I), Gesttreepte dolfijn (NL), Golfinho riscado, delfin azul (P)
Felismerhető: kisméretű, 180-250 cm hosszúságú, 90-150 kg súlyú, áramvonalas testű delfin. Háta sötét, szemtől kiinduló fekete csíkjai jellegzetesek, hasoldala fehér-rózsaszínes, oldalán lángszerű világosszürke mintázat látható. Arcorra vékony, hosszú, szája egyenes. Hátúszója kb. 20 cm, a test középén helyezkedik el.
Összetéveszthető: közönséges delfin (Delphinus delphis) - oldalán jellegzetes homokóra-szerű minta, testén a csíkok halványabbak. Fraser-delfin (Lagenodelphis hosei) - teste kevésbé áramvonalas, arcorra rövidebb, hátúszója kisebb. Trópusi delfin (Stenella longirostris) - arcorra hosszabb, hátúszója magasabb, mintázata eltér, a Földközi-tengerben nem honos. Sisakos delfin vagy háromszínű delfin (Stenella clymene) - úszói és szájszéle fekete, mintázata eltér, csak az Atlanti-óceán trópusi vizeiben osztozik a csíkos delfin életterén.
Előfordulás: trópusi és szubtrópusi, illetve meleg mérsékelt övi tengerekben (50°N és 40°S között), legtöbbször a partoktól távol, illetve a partközeli mély (+200 m) vizekben.
Táplálék: halak, kalmárok, polipok, rákok.
Szaporodás: a vemhesség 12 hónapig tart. Az újszülött delfinek hossza 90 cm körüli, súlya nem éri el a 10 kg-t. Kb. 18 hónapos korában válik önállóvá.
Más: merülése 5-10 percig tart, akár 200 m mélységig. - Mozgékony, úszás közben akár 7 m magasra is felugorhat. - Előfordul, hogy más fajokhoz (pl. közönséges delfinek, tonhalak) társul. - A vízben úszva elérheti a 60 km/h sebességet. - A földközi-tengeri példányok valamivel kisebbek Atlanti-óceánban élő társaiknál.- Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
Olvasnivaló: Mark, Carwardine. Bálnák és Delfinek, Határozó Kézikönyvek sorozat 11. Panem-Grafo, 1995. - Thomas A. Jefferson - Marc A. Webber - Robert L. Pitman: Marine Mammals of the World. A Comprehensive Guide to their Identification. 241-244.o. - CMS Whale dictionary
Az IUCN Redlistjén szerepel, lc minősítéssel. Halászata a Földközi-tenger medencéjében szabályozott - tiltott.
Tudományos név eredete: stenos [gör] - vékony, keskeny; coerulus, albus [lat] - égszínkék és fehér.
Blauweisser Delphin, Streinfendelphin (D), Delphin listado (E), Dauphin rayé, dauphin bleu-blanc (F), Striped dolphin, streaker dolphin, streaker porpoise (GB), Stenella striata (I), Gesttreepte dolfijn (NL), Golfinho riscado, delfin azul (P)
Felismerhető: kisméretű, 180-250 cm hosszúságú, 90-150 kg súlyú, áramvonalas testű delfin. Háta sötét, szemtől kiinduló fekete csíkjai jellegzetesek, hasoldala fehér-rózsaszínes, oldalán lángszerű világosszürke mintázat látható. Arcorra vékony, hosszú, szája egyenes. Hátúszója kb. 20 cm, a test középén helyezkedik el.
Összetéveszthető: közönséges delfin (Delphinus delphis) - oldalán jellegzetes homokóra-szerű minta, testén a csíkok halványabbak. Fraser-delfin (Lagenodelphis hosei) - teste kevésbé áramvonalas, arcorra rövidebb, hátúszója kisebb. Trópusi delfin (Stenella longirostris) - arcorra hosszabb, hátúszója magasabb, mintázata eltér, a Földközi-tengerben nem honos. Sisakos delfin vagy háromszínű delfin (Stenella clymene) - úszói és szájszéle fekete, mintázata eltér, csak az Atlanti-óceán trópusi vizeiben osztozik a csíkos delfin életterén.
Előfordulás: trópusi és szubtrópusi, illetve meleg mérsékelt övi tengerekben (50°N és 40°S között), legtöbbször a partoktól távol, illetve a partközeli mély (+200 m) vizekben.
Táplálék: halak, kalmárok, polipok, rákok.
Szaporodás: a vemhesség 12 hónapig tart. Az újszülött delfinek hossza 90 cm körüli, súlya nem éri el a 10 kg-t. Kb. 18 hónapos korában válik önállóvá.
Más: merülése 5-10 percig tart, akár 200 m mélységig. - Mozgékony, úszás közben akár 7 m magasra is felugorhat. - Előfordul, hogy más fajokhoz (pl. közönséges delfinek, tonhalak) társul. - A vízben úszva elérheti a 60 km/h sebességet. - A földközi-tengeri példányok valamivel kisebbek Atlanti-óceánban élő társaiknál.- Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
Olvasnivaló: Mark, Carwardine. Bálnák és Delfinek, Határozó Kézikönyvek sorozat 11. Panem-Grafo, 1995. - Thomas A. Jefferson - Marc A. Webber - Robert L. Pitman: Marine Mammals of the World. A Comprehensive Guide to their Identification. 241-244.o. - CMS Whale dictionary
Az IUCN Redlistjén szerepel, lc minősítéssel. Halászata a Földközi-tenger medencéjében szabályozott - tiltott.
2011-02-10
francia tőkehal
Trisopterus luscus (Linnaeus, 1758)
(Gadus luscus/barbatus és Morhua lusca/barbata - érvénytelen tudományos nevek)
Franzosendorsch (D), Faneca (E), Tacaud commun (F), Pout, pouting (GB)
Felismerhető: 20-30, ritkán 45 cm nagyságúra megnövő halfajta. Magas, ovális test, három hátúszó, jól kivehető oldalvonal jellemzi. Alapszíne világos-sárgás, négy-öt harántcsík szeli át. A mellúszó tövénél sötét foltot figyelhetünk meg. Ajkán egy darab szakáll ered.
Összetéveszthető:Törpe tőkehal (Trisopterus minutus) - kisebb, teste hosszúkásabb, nincsenek harántsávok, sem sötét folt a mellúszó tövén.Vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus)- nagyobb, teste hosszúkásabb, nincsenek harántcsíkok, szakálla kisebb.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégia - Marokkó), Földközi-tenger nyugati részei, kb. 200 m mélységig. Csoportokban él (akár több száz egyed), minden típusú aljzat közelében, feltéve, hogy könnyen találhat rejtekhelyet. A fiatal egyedek a partokhoz közeli vizeket választják.
Táplálék: apró rákok, férgek, halivadékok.
Szaporodás: ívása március-áprilisra esik. kb. egy éves korában (~20 cm) válik ivaréretté.
Más: szakálla érzékelőszerv, a homokba bújt zsákmány megtalálásában segíti.
(Gadus luscus/barbatus és Morhua lusca/barbata - érvénytelen tudományos nevek)
Franzosendorsch (D), Faneca (E), Tacaud commun (F), Pout, pouting (GB)
Felismerhető: 20-30, ritkán 45 cm nagyságúra megnövő halfajta. Magas, ovális test, három hátúszó, jól kivehető oldalvonal jellemzi. Alapszíne világos-sárgás, négy-öt harántcsík szeli át. A mellúszó tövénél sötét foltot figyelhetünk meg. Ajkán egy darab szakáll ered.
Összetéveszthető:Törpe tőkehal (Trisopterus minutus) - kisebb, teste hosszúkásabb, nincsenek harántsávok, sem sötét folt a mellúszó tövén.Vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus)- nagyobb, teste hosszúkásabb, nincsenek harántcsíkok, szakálla kisebb.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Norvégia - Marokkó), Földközi-tenger nyugati részei, kb. 200 m mélységig. Csoportokban él (akár több száz egyed), minden típusú aljzat közelében, feltéve, hogy könnyen találhat rejtekhelyet. A fiatal egyedek a partokhoz közeli vizeket választják.
Táplálék: apró rákok, férgek, halivadékok.
Szaporodás: ívása március-áprilisra esik. kb. egy éves korában (~20 cm) válik ivaréretté.
Más: szakálla érzékelőszerv, a homokba bújt zsákmány megtalálásában segíti.
2011-02-05
iszapjáró sügér
Serranus hepatus (Linnaeus, 1758)
Beutelbarsh, Kleiner Serran (D),Merillo, afanecada, tamburino (E), Serran hépate, serran tambour, serran merle (F), Brown comber (GB), Sacchetto (I), Ferreiro-serrano (P)
Felismerhető: 10-15 cm nagyságú sügérfajta. Alapszíne sárgás, magas testét 3-5 sötét keresztsáv szeli át, egybefüggő tüskés hátúszóján jól kivehető sötét folt helyezkedik el, mellúszója sötét.
Összetéveszthető: kékcsíkos sügér (Serranus cabrilla) - a testét átszelő sávok világosabbak, és több van belőlük. Hátószóján nincs folt, és más környezetben fordul elő.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Portugália-Szenegál), Földközi-tenger, sekély mélységtől kb. 300 méterig, homokos-üledékes aljzat közelében, tengerifű- és moszatmezők közelében, sziklákkal védett övezetekben.
Táplálék: férgek, rákok, halivadékok.
Szaporodás: hímnős, egyszerre képes tejet és ikrát termelni, de önmegtermékenyítésről nincs tudomásunk. Ívása a Földközi-tengerben március-agusztusra esik.
Más: nappal aktív, éjjel a homokos fövenyen alszik.
Beutelbarsh, Kleiner Serran (D),Merillo, afanecada, tamburino (E), Serran hépate, serran tambour, serran merle (F), Brown comber (GB), Sacchetto (I), Ferreiro-serrano (P)
Felismerhető: 10-15 cm nagyságú sügérfajta. Alapszíne sárgás, magas testét 3-5 sötét keresztsáv szeli át, egybefüggő tüskés hátúszóján jól kivehető sötét folt helyezkedik el, mellúszója sötét.
Összetéveszthető: kékcsíkos sügér (Serranus cabrilla) - a testét átszelő sávok világosabbak, és több van belőlük. Hátószóján nincs folt, és más környezetben fordul elő.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Portugália-Szenegál), Földközi-tenger, sekély mélységtől kb. 300 méterig, homokos-üledékes aljzat közelében, tengerifű- és moszatmezők közelében, sziklákkal védett övezetekben.
Táplálék: férgek, rákok, halivadékok.
Szaporodás: hímnős, egyszerre képes tejet és ikrát termelni, de önmegtermékenyítésről nincs tudomásunk. Ívása a Földközi-tengerben március-agusztusra esik.
Más: nappal aktív, éjjel a homokos fövenyen alszik.
2011-01-30
Foltosúszós nyálkáshal / pillangógéb
©photo Bernard PictonBlennius ocellaris Linnaeus, 1758
Tudományos név eredete: blennos [gör] - nyálka, ocellus [lat] - szemecske, a pillangógébre jellemző foltra utalva.
Seeschmetterling (D), Purillos (E), Blennie papillon, blennie ocellée (F), Butterfly blenny (GB), Bavosa occhiuta (I)
Felismerhető: pikkely nélküli teste hosszú (8-15, ritkábban akár 20 cm) és lapos. Alapszíne barnás-márványozott, öt-hat széles, sötétebb keresztcsíkkal átszelt. Feje masszív, rövid, profilja lekerekített. Hosszú és magas hátúszóján (a nyolcadik és a kilencedik tüske között) jól kivehető, fehérrel szegélyezett fekete folt teszi könnyen beazonosíthatóvá. Szem fölötti tapogatója elágazó.
Összetéveszthető: csíkos nyálkáshal (Parablennius gattorugine) - hátúszója kevésbé magas, és nincs rajta folt.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Marokkótól Anlgiáig), Fekete-tenger, Földközi-tenger, homokos-iszapos talajon, korallszirteken, sekély mélységtől egészen 400 m-ig.
Táplálék: apró puhatestűek, halivadékok.
Szaporodás: ívása a Földközi-tengerben tavaszra, az Atlanti-óceán európai partjainál nyár közepére esik. Az ikrákat a hím őrzi.
Más: éjszaka aktív, nappal elrejtőzik.
Tudományos név eredete: blennos [gör] - nyálka, ocellus [lat] - szemecske, a pillangógébre jellemző foltra utalva.
Seeschmetterling (D), Purillos (E), Blennie papillon, blennie ocellée (F), Butterfly blenny (GB), Bavosa occhiuta (I)
Felismerhető: pikkely nélküli teste hosszú (8-15, ritkábban akár 20 cm) és lapos. Alapszíne barnás-márványozott, öt-hat széles, sötétebb keresztcsíkkal átszelt. Feje masszív, rövid, profilja lekerekített. Hosszú és magas hátúszóján (a nyolcadik és a kilencedik tüske között) jól kivehető, fehérrel szegélyezett fekete folt teszi könnyen beazonosíthatóvá. Szem fölötti tapogatója elágazó.
Összetéveszthető: csíkos nyálkáshal (Parablennius gattorugine) - hátúszója kevésbé magas, és nincs rajta folt.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Marokkótól Anlgiáig), Fekete-tenger, Földközi-tenger, homokos-iszapos talajon, korallszirteken, sekély mélységtől egészen 400 m-ig.
Táplálék: apró puhatestűek, halivadékok.
Szaporodás: ívása a Földközi-tengerben tavaszra, az Atlanti-óceán európai partjainál nyár közepére esik. Az ikrákat a hím őrzi.
Más: éjszaka aktív, nappal elrejtőzik.
2011-01-25
szegélyes bogárcsiga
Lepidochitona cinerea (Linnaeus, 1767)
Tudományos név eredete: lepido [gör] - pikkely, chiton [gör] - rövid tunika; cinerea [lat] - hamu, utalva az állat színére.
Graue Käferschnecke (D), Chiton gris (E), Chiton cendré, chiton gris (F), Grey chiton (GB), Chitone grigio (I), Asgrauwe keverslak (NL)
Felismerhető: ovális formájú, változó színű (szürkészöld, hamuszürke, barnás, néha foltokkal tarkított), krémszínű, zöldes árnyalattal márványozott sávval szegélyezet, max. két és fél cm nagyságúra megnövő bogárcsiga. Háza nyolc mozgatható, egymással ízületesen összefüggő hátlemezből áll.
Összetéveszthető: más bogárcsigafajok (főleg Leptochiton asellus) - megkülönböztetésük szabad szemmel szinte lehetetlen.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (skandináv partok - Portugália), Földközi tenger árapályzónáiban, néhány méter mélységig, mindig sziklák, kövek fényvédett oldalára tapadva.
Táplálék:növényevő, a kövekre tapadt algákat fogyasztja.
Szaporodás: ivaros, a hímek által kibocsátott gaméták a nőstények köpenyüregében termékenyülnek meg. Csillókoszorús lárvái rövid pelágikus lét után az aljzatra süllyednek. A metamorfózison átesett fiatal bogárcsigák háza kezdetben csak hat lemezből áll.
Más: erős izmainak köszönhetően képes a hullámverésnek is ellenállni; sérülés nélkül szinte lehetetlen leválasztani a menedékül választott kőről. Ha mégis megtörténne, páncéljába gömbölyödve keres menedéket.
Tudományos név eredete: lepido [gör] - pikkely, chiton [gör] - rövid tunika; cinerea [lat] - hamu, utalva az állat színére.
Graue Käferschnecke (D), Chiton gris (E), Chiton cendré, chiton gris (F), Grey chiton (GB), Chitone grigio (I), Asgrauwe keverslak (NL)
Felismerhető: ovális formájú, változó színű (szürkészöld, hamuszürke, barnás, néha foltokkal tarkított), krémszínű, zöldes árnyalattal márványozott sávval szegélyezet, max. két és fél cm nagyságúra megnövő bogárcsiga. Háza nyolc mozgatható, egymással ízületesen összefüggő hátlemezből áll.
Összetéveszthető: más bogárcsigafajok (főleg Leptochiton asellus) - megkülönböztetésük szabad szemmel szinte lehetetlen.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (skandináv partok - Portugália), Földközi tenger árapályzónáiban, néhány méter mélységig, mindig sziklák, kövek fényvédett oldalára tapadva.
Táplálék:növényevő, a kövekre tapadt algákat fogyasztja.
Szaporodás: ivaros, a hímek által kibocsátott gaméták a nőstények köpenyüregében termékenyülnek meg. Csillókoszorús lárvái rövid pelágikus lét után az aljzatra süllyednek. A metamorfózison átesett fiatal bogárcsigák háza kezdetben csak hat lemezből áll.
Más: erős izmainak köszönhetően képes a hullámverésnek is ellenállni; sérülés nélkül szinte lehetetlen leválasztani a menedékül választott kőről. Ha mégis megtörténne, páncéljába gömbölyödve keres menedéket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)