Thalassoma pavo Linnaeus, 1758
Tudományos név eredete: thalassa (gör) - tenger, pavo, -onis (lat) - páva
Meerpfau (D), Pez verde (E), Girelle-paon (F), Ornate wrasse, Turkish wrasse (GB), Girella pavone, donzella pavonina (I)
Felismerhető: 10-20 cm nagyságú, megnyúlt, oldalirányban lapított, apró pikkelyekkel borított test, farokúszója sarló alakú. Feje kihegyesedő, szája kicsi, ajkai húsosak. A hím és a nőstény színezete eltér: a hím zöldes színű, feje pirosas, kékes csíkokkal díszített, a kopoltyúfedő mögött függőleges kék(-piros) sávval. A nőstény zöldes-sárgás, 4-6 függőleges kék sávval, hátán fekete folttal. Protogin (proterogin) hermafrodita (lsd. Szaporodás), a köztes állapotú egyedek színezete a hím és a nőstény sajátosságainak keveréke - az azonos területen élő pávahalak színe a csoporton belüli státusz függvénye is lehet. A fiatal pávahalak színe egyöntetű zöld.
Összetéveszthető: szivárványhal (Coris julis) - főleg a hím pávahallal téveszthető össze, de ez utóbbi fején jól láthatóak a fejen található kékes csíkok és hiányzik a hím szivárványhalra jellemző narancssárga sáv. Fekete-tengeri ajakoshal (symphodus tinca) - valamivel vaskosabb és rövidebb, feje hegyesebb, a hímek oldalán apró piros foltok alkotta sávok, a farokúszó lekerekített. Coris atlantica - Atlanti-óceánban élő faj, feje hegyesebb, farokúszó lekerekített, a hímek feje zöldes-sárgás, farok felé sötétkékbe hajló, testet átszelő hosszanti (kékbe hajló) narancssárgás sávok.
Előfordulás: Földközi-tenger, főleg délen és keleten, de pár évtizede egyre északabbra, az Adriai-tengerben is, ill. Atlanti-óceán keleti partjai (Portugália-Gabon), 0-30 (max. 150) m mélységben, partközeli vizekben, sziklás-neptunfüves tengerfenéken. Termofil hal, előszeretettel választja azokat a sekély szakaszokat, ahol a víz hőmérséklete nyaranta 25 °C fölé emelkedik. A szivárványhalhoz hasonlóan éjjel és vész esetén a homokba bújnak, illetve ha a víz hőmérséklete túl alacsony.
Táplálék: húsevő; apró rákokat, csigákat, kagylókat, apró tengeri sünöket fogyaszt.
Szaporodás: a szivárványhalhoz hasonlóan (nem szükségszerű) protogin (proterogin) hermafrodita, egyedei vagy hímek, vagy nőstények, s az idősebb nőstények átalakulhatnak hímmé (szuperhím). Egyes hímek szintén színt és habitust válthatnak, s szuperhímmé alakulnak - ez utóbbiakra jellemző, hogy a született hímekkel ellentétben védik területüket. Az ívás június-októberre esik, ilyenkor a szuperhímek az általuk örzött területre igyekeznek csalogatni a nőstényeket. A nőstény inkább területet, mintsem hímet választ, a megtermékenyítés nyíltvízi, a területet nem védő hímek a szuperhímek figyelmetlenségét kihasználva diszkréten részt vesznek az ívásban.
Tudományos név eredete: thalassa (gör) - tenger, pavo, -onis (lat) - páva
Meerpfau (D), Pez verde (E), Girelle-paon (F), Ornate wrasse, Turkish wrasse (GB), Girella pavone, donzella pavonina (I)
Felismerhető: 10-20 cm nagyságú, megnyúlt, oldalirányban lapított, apró pikkelyekkel borított test, farokúszója sarló alakú. Feje kihegyesedő, szája kicsi, ajkai húsosak. A hím és a nőstény színezete eltér: a hím zöldes színű, feje pirosas, kékes csíkokkal díszített, a kopoltyúfedő mögött függőleges kék(-piros) sávval. A nőstény zöldes-sárgás, 4-6 függőleges kék sávval, hátán fekete folttal. Protogin (proterogin) hermafrodita (lsd. Szaporodás), a köztes állapotú egyedek színezete a hím és a nőstény sajátosságainak keveréke - az azonos területen élő pávahalak színe a csoporton belüli státusz függvénye is lehet. A fiatal pávahalak színe egyöntetű zöld.
Összetéveszthető: szivárványhal (Coris julis) - főleg a hím pávahallal téveszthető össze, de ez utóbbi fején jól láthatóak a fejen található kékes csíkok és hiányzik a hím szivárványhalra jellemző narancssárga sáv. Fekete-tengeri ajakoshal (symphodus tinca) - valamivel vaskosabb és rövidebb, feje hegyesebb, a hímek oldalán apró piros foltok alkotta sávok, a farokúszó lekerekített. Coris atlantica - Atlanti-óceánban élő faj, feje hegyesebb, farokúszó lekerekített, a hímek feje zöldes-sárgás, farok felé sötétkékbe hajló, testet átszelő hosszanti (kékbe hajló) narancssárgás sávok.
Előfordulás: Földközi-tenger, főleg délen és keleten, de pár évtizede egyre északabbra, az Adriai-tengerben is, ill. Atlanti-óceán keleti partjai (Portugália-Gabon), 0-30 (max. 150) m mélységben, partközeli vizekben, sziklás-neptunfüves tengerfenéken. Termofil hal, előszeretettel választja azokat a sekély szakaszokat, ahol a víz hőmérséklete nyaranta 25 °C fölé emelkedik. A szivárványhalhoz hasonlóan éjjel és vész esetén a homokba bújnak, illetve ha a víz hőmérséklete túl alacsony.
Táplálék: húsevő; apró rákokat, csigákat, kagylókat, apró tengeri sünöket fogyaszt.
Szaporodás: a szivárványhalhoz hasonlóan (nem szükségszerű) protogin (proterogin) hermafrodita, egyedei vagy hímek, vagy nőstények, s az idősebb nőstények átalakulhatnak hímmé (szuperhím). Egyes hímek szintén színt és habitust válthatnak, s szuperhímmé alakulnak - ez utóbbiakra jellemző, hogy a született hímekkel ellentétben védik területüket. Az ívás június-októberre esik, ilyenkor a szuperhímek az általuk örzött területre igyekeznek csalogatni a nőstényeket. A nőstény inkább területet, mintsem hímet választ, a megtermékenyítés nyíltvízi, a területet nem védő hímek a szuperhímek figyelmetlenségét kihasználva diszkréten részt vesznek az ívásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése