Cystodytes dellechiajei (Della Valle, 1877)Koloniebildende Seecheide (D), Ascidia colonial (E), Ascidie coloniale (F), Colonial ascidian, colonial seasquirt (GB), Tunicato (I)Felismerhető: 10 cm-nél kisebb, 5-20 mm vastagságú kolóniákat alkotó, változatos (lila, kék, zöld, barna, narancssárga) színű, az aljzatot bevonó telepes zsákállat. Első ránézésre a kéregszivacsokra hasonlít, tapintásra puha. A ki- és bevezetőnyílások a telep felszínére nyílnak, nehezen észrevehetőek. A zoidok alig kivehetőek, a közös kivezetőnyílás körül helyezkednek el. A zoid-csoportok között sima, a köpeny alkotta zónákat figyelhetünk meg. A zoidok két jól elkülöníthető részre oszthatóak: torax (a ki- és bevezetőnyílás és a kopoltyúkosár) illetve gyomor és a bélcső. A gyomrot váztűk veszik körül, s veszély esetén az állat ide húzódik vissza. E váztűk néha fehér pontok formájában a felszínen is megfigyelhetőek.Összetéveszthető: több morfotípusa van, melyek színben, a másodlagos metabolitok összetételében, a mész váztűk tulajdonságaiban jelentősen eltérhetnek. A Földközi-tengerben beazonosítása könnyebb (a kéregszivacsokkal ellentétben érintésre összehúzódik), az Indiai-óceánban több zsákállat, az Eudistoma (- reginum,- hospitale) és Cystodytes (- violatinctus, - multipapillatum, -aucklandidus) is hasonlít rá.Előfordulás: kozmopolita, a melegebb hőmérsékletet kedveli, sekély vizektől egészen nagy mélységig előfordulhat (ismert legmélyebb előfordulás: 735 m), kemény, árnyékos aljzaton rögzülve. Táplálék: mikrofág, a tengervízből szűri ki táplálékát, az állati és növényi mikroorganizmusokat. Szaporodás: ivaros (hímnős, belső megtermékenyítéssel) és ivartalan (bimbózással) váltakozása.Más: több védekezési módszerrel is bír: fizikai (tunika keménysége, ellenállóképessége) és kémiai (másodlagos metabolitok alkalmazása, mint pl. ascididemin, vanadium, PH érték 1 alatt). - A Földközi-tengerben főbb ragadozói a kővájó tengeri sün (Paracentrotus lividus) és a csupaszkopoltyús csigák (pl. égszínkék csillagcsiga (Hypselodoris orsinii)). - Gyógyszeripari kutatások tárgya: pl. cystodamine, ascididemine.Olvasnivaló: Brehm
Salmacina sp.Salmacina (E), Salmacine (F), Sagebrush tube worm, salmacina (GB), Filigrana di mare (I )Felismerhető: A soksertéjűek osztályába tartozó, fehéres, rendkívül törékeny, vékony mészcsövecskében lakó gyűrűsféreg. A csőből nyugalmi állapotban kitüremkedő apró koszorúk alig kivehetőek, tövüknél gyakran pirosas színűek. Kolóniát alkot, amely akár 30 cm átmérőjű is lehet. A csövecskék 3-5 cm hosszúak és 0,5 cm átmérőjűek. Az operculum hiányzik. A színtelen, tövénél pirosas tapogatókoszorú két lebenyből áll, melyeken 4-4 kopoltyúfonál figyelhető meg. Összetéveszthető: a két Salmacina-t, Salmacina incrustans Claparède, 1870 és Salmacina dysteri (Huxley, 1855) szabad szemmel lehetetlen megkülönböztetni a Filograna implexa Berkeley, 1835 -tól (ez utóbbinál jelen van a másik kettőnél hiányzó operculum).Előfordulás: kozmopolita, 5-600 m mélységben, erős áramlatoktól, hullámveréstől védett részeken az aljzattól eltávolodva, sziklafalakon, barlangokban vagy vörös szarukorallokra (Paramuricea clavata) rögzülve. Táplálék: a tengervízből kiszűrt organikus anyagok, planktonok etc.Szaporodás: ivarosan - hímnős, egész évben, de leginkább tavasszal-nyáron, a tojások kikelésig valószínűleg a lakócsőben maradnak ; vagy ivartalanul - leválással. Más: Az elsők között kolonizálja a tengerfenékre süllyedt roncsokat. - Rendkívül törékeny, akár érintéstől is sérülhet.
Clathrina clathrus (Schmidt O.,1864)
Gelber Gitterkalkschwamm (D),Clatrina amarilla (E), Clathrine jaune (F), Yellow clathrina (GB), Spugna gialla (I)
Felismerhető: élénksárga színű mésszivacs (Calcispongiae/Homocoela). Testét vékony csövecskék hálózata alkotja. Tapintásra puha.
Összetéveszthető: - legfeljebb a Clathrina contorta-val, mely azonban szinte mindig fehér színű, és kivezető nyílása (osculum) mindig jól látható.
Előfordulás: Földközi tenger, 5-20 m mélységben, árnyékos szilárd aljzaton rögzülve, legtöbbször bemélyedésekben, barlangokban.
Táplálék: mint a szivacsok, a testén átáramoltatott vízből kiszűrt szerves anyagokkal, planktonokkal, baktériumokkal, etc.
Szaporodás: ivartalanul vagy ivarosan, március-április táján.
Más: A helyenként alkalmazott "sárga rácsállatka" elnevezés nem tűnik helyesnek, a szakirodalomban a rácsállatka név a gyökérlábúak (Rhizopoda) törzséhez tartozó állatokat jelöli, mint pl. Clathrulina elegans Cienkowski, 1867
Olvasnivaló: Systema porifera. A Guide to the Classification of Sponges. Vol. 2 (John N. A. Hooper, R. W. M. van Soest, Philippe Willenz), 1143. o. - Die Spongien des adriatischen Meeres (Dr. e. O. Schmidt), Brehm
Arachnanthus oligopodus (Cerfontaine,1891)Tudományos név eredete: Arachn - pók, anthus - virág; oligo - kevés, kisszámú, podus - láb, tapogató.Gebänderte Zylinderrose (D), Cérianthe strié (F), Banded tube dwelling anemone (GB), Aracnanto (I)Felismerhető: 10-20 (max. 40) cm nagyságúra megnövő cső-anemóna. Lakócsöve világos, szinte áttetsző s homokban maradt végét ragadós váladék fedi; harmincnál kevesebb (24-28) fehér-barna csíkos tapogató és rövid, sötétebb színezetű szájkarok jellemzik. Összetéveszthető: csöves tengeri rózsa (Cerianthus membranaceus) - színe változatosabb, hosszú tapogatói több sorba rendeződnek. Pachycerianthus solitarius - nagyobb, több tapogató, három sorba rendeződve. Arachnanthus sarsi - észak-európai vizek lakója, kisebb, 30-34 tapogató.Előfordulás:Földközi-tenger (egyes publikációk szerint éppígy Vörös-tenger, Csendes-óceán), homokos-iszapos tengerfenéken, 10-80 mélységben.Táplálék:főleg planktonok, de képes nagyobb zsákmánnyal is (apró rákok, halivadékok) megbirkózni.Szaporodás: ivaros illetve ivartalan (osztódással).Más: csak éjjelente figyelhető meg, nappalra a homokba rejtőzik.
Bugula plumosa (Pallas, 1766)Federmoostierchen (D),Briozoo plumoso (E),Bryozoaire plume (F), Feather-bryozoan (GB), Spiraalmosdiertje (NL)Felismerhető: 8-10 cm nagyságú, apró bokorra emlékeztető, leggyakrabban bézs színű telepes mohaállat (Bryozoa). Törzse erős, ágai spirál alakban rögzülnek, kétfelé osztódnak. A telepet alkotó egyedek eltérő szerkezetűek és ennek megfelelően más-más feladatot teljesítenek. Zoöcium: légzés, táplálékfelvétel és emésztés; mérete 0,5x0,2 mm. A stolók a telep gyökérszerű nyúlványai, amelyek nagyon egyszerű egyedekből állnak. Az aviculariák apróak (~120 μm), madárcsőrre emlékeztetőek, a zoöcium bejárata közelében, rövid nyakszerű nyélen találhatóak - feladatuk a védekezés és a planktonikus zsákmány megragadása.Összetéveszthető: Bugula turbinata - színe kevésbé élénk, ágai vastagabbak.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (É - Madeiráig), Földközi-tenger, kb. 50 m mélységig, szilárd, védett tengerfenéken.Táplálék: vízben lebegő szerves anyagmaradványok, baktériumok etc.Szaporodás: protandrikus hermafrodita, ivaros (belső megtermékenyítéssel) vagy ivartalan (bimbózással). A lárvák az ovicellákban fejlődnek ki, majd a környező szilárd aljzaton rögzülnek.Más: csupaszkopoltyús csigák ( például kék sallangcsiga (Janolus cristatus), Thecacera pennigera vagy Polycera faeroensis) tápláléka.
Lepidopus caudatus (Euphrasen, 1788)Tudományos név eredete: lepido [gr] pikkely és pes[lat] láb (hasúszó formájára utal), cauda [lat] farok.Degenfisch, Strumpfbandfisch (D), Pez cinto (E), Sabre (argenté), légipode, ceinture d'argent (F), Scabbardfish, silver scabbardfish (GB), Spada arzentina, lama d’argento (I)Felismerhető: teste hosszú ( akár 2 m-nél is nagyobb lehet), szalag alakú. Csupasz, ezüstös színű pigmentréteg borítja. Feje és szemei nagyok, álkapcsa erős, tépőfogai a másfél cm-t is meghaladhatják. A hátúszó szinte az egész testen végigvonul, az első 9 tüske kemény, hosszabb, a hasúszó visszafejlődött, pikkelyre hasonlít, a farokúszó apró, villásan vágott.Összetéveszthető: Trichiurus lepturus - farokúszója teljesen visszafejlődött; Aphanopus carbo - hátúszója középen kiöblösödik; Trachipterus trachypterus - hátúszó első tüskéje jóval hosszabb, feje rövidebb.Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (a francia partoktól Szenegálig illetve Dél-Afrika vizei), Indiai-óceán, Csendes-óceán (Ausztrália és Új-Zéland, ill. Peru, Mexikó), nyílt vízben, 60 m-től egészen 600 m-ig (éjjelente sekélyebb vizekben is).Táplálék: halak, rákok, puhatestűek.Szaporodás: az ívási időszak földrajzi helyzettől függően változó (Adria: ősz, Észak-Afrika: tél vége, tavasz)
© photoCestus veneris Lesueur, 1813Venusgürtel (D), Cinturón de Venus (E), Ceinture de Vénus (F), Venus girdle (GB), Cinto di Venere (I)Felismerhető: a legnagyobb bordásmedúza. Teste oldalirányban megnyúlt, max. másfél méter hosszú, 5-8 cm széles és 1 cm vastag. Átlátszó, ritkábban kékes-lilásrózsaszínes árnyalatú, szalagra emlékeztet. Nyolc úszólemezes bordája közül négy hosszú, a testen teljesen végigfut, a másik négy jóval rövidebb és a tetőtájékot köti össze az orális régióval. A szájnyílás a hasoldalon középen található, tapogatói összeolvadtak, alig láthatóak.
A szájperem két oldalán finom tapogatófonalak alakultak ki. Oldalirányú hullámzással mozog.Összetéveszthető: Velamen parallelum - kisebb, max. 15 cm hosszúságú.Előfordulás: kozmopolita; meleg vizű tengerekben, nyílt vízben, ritkábban a partok közelében.Táplálék: zooplanktonok, melyeket enyvsejtekkel (colloblast) borított fogókarjai segítségével ragad meg.Szaporodás: hímnős, kizárólag ivarosan, külső megtermékenyítéssel. Nincs nemzedékváltakozásuk, sem rögzített alakjuk, cydippid lárvái jelentős metamorfózison esnek át.Más: nincsenek csalánsejtjei. - Rendkívül törékeny.Olvasnivaló: Richard Brehm
