Spatangus purpureus O.F. Müller, 1776
Violetter Herzigel (D), Erizo de corazón purpúreo (E), Spatangue pourpre (F), Purple heart urchin (GB), Spatango, peto di dolfin (I)
Felismerhető: lapos, szív alakú (bilaterálisan szimmetrikus) tengeri sün. Nagysága átlagosan 10-12 cm. Az élő állatok váza bíborszínű, kétfajta tüske borítja: a puhább rövidebbek (5-10 mm) bíbor-, a hosszabbak (3-4 cm) beige színűek és kemények. Az elpusztult állatok váza szürkés-fehéres.
Összetéveszthető: Echinocardium mediterraneum - kisebb, ötszög alakú, ritkább. Echinocardium cordatum - kisebb, színe barnás.
Előfordulás: Földközi -tenger, Atlanti óceán keleti partjai (északi vizektől Szenegál partjaiig), főleg kavicsos-törmelékes tengerfenéken (homokos-iszapos közegben ritkább), 5-900 m mélységben.
Szaporodás: nyár.
Más: Sciaphil, csak éjjelente látható napközben a homokba rejtőzik. -Gyakran találhatunk Montacuta substriata kagylókat tüskéire rögzülve. A Malmgreniella castanea féreg szintén gyakorta él szimbiózisban a bíbor szívsünnel. - Leggyakoribb ragadozója a narancsszínű tengeri csillag (Astropecten aurantiacus) és a Galeodea echinophora (ez utóbbi a Földközi-tengerben él), de az aranydurbincsok (Sparus aurata) sem vetik meg a bíbor szívsünt. - A Spatangus purpureus biotóp-indikátor: jelenléte durva szemcsés homokból / kavicsos törmelékből álló tengerfenékre és állandó áramlatra utal. Ugyanebben a környezetben találkozhatunk egy másik jellemzően földközi-tengeri, de jóval ritkább élőlénnyel, az európai lándzsahallal (Branchiostoma lanceolatum).
Violetter Herzigel (D), Erizo de corazón purpúreo (E), Spatangue pourpre (F), Purple heart urchin (GB), Spatango, peto di dolfin (I)
Felismerhető: lapos, szív alakú (bilaterálisan szimmetrikus) tengeri sün. Nagysága átlagosan 10-12 cm. Az élő állatok váza bíborszínű, kétfajta tüske borítja: a puhább rövidebbek (5-10 mm) bíbor-, a hosszabbak (3-4 cm) beige színűek és kemények. Az elpusztult állatok váza szürkés-fehéres.
Összetéveszthető: Echinocardium mediterraneum - kisebb, ötszög alakú, ritkább. Echinocardium cordatum - kisebb, színe barnás.
Előfordulás: Földközi -tenger, Atlanti óceán keleti partjai (északi vizektől Szenegál partjaiig), főleg kavicsos-törmelékes tengerfenéken (homokos-iszapos közegben ritkább), 5-900 m mélységben.
Szaporodás: nyár.
Más: Sciaphil, csak éjjelente látható napközben a homokba rejtőzik. -Gyakran találhatunk Montacuta substriata kagylókat tüskéire rögzülve. A Malmgreniella castanea féreg szintén gyakorta él szimbiózisban a bíbor szívsünnel. - Leggyakoribb ragadozója a narancsszínű tengeri csillag (Astropecten aurantiacus) és a Galeodea echinophora (ez utóbbi a Földközi-tengerben él), de az aranydurbincsok (Sparus aurata) sem vetik meg a bíbor szívsünt. - A Spatangus purpureus biotóp-indikátor: jelenléte durva szemcsés homokból / kavicsos törmelékből álló tengerfenékre és állandó áramlatra utal. Ugyanebben a környezetben találkozhatunk egy másik jellemzően földközi-tengeri, de jóval ritkább élőlénnyel, az európai lándzsahallal (Branchiostoma lanceolatum).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése