Haliotis tuberculata lamellosa Lamarck, 1822
(Haliotis lamellosa Lamarck, 1822 -érvénytelen!)
Seeohr, Meerohr (D), Oreja de mar, peneira (E), Ormeau méditerranéen, Oreille de mer, oreille de Neptune (F), Common ormer, abalone, ear-shell (GB), Orecchio di San Pietro, orecchia marina (I), Zeeoor (NL)
Felismerhető: háza fülalakú, szélén az érzékelőnyúlványok elfoglalta lyukakkal. Külső felülete érdes, "gyűrt", színe a környezetbe olvadó, belseje gyöngyházfényű. Átlagos mérete 6-8 cm. Köpenye barnászöldes színű, fején két hosszú tapogató található, szemei kékek, jól kivehetőek. Talpa nagy, erős, szinte lehetetlen az állat sérülése nélkül lefejteni élőhelyéről.
Összetéveszthető: Haliotis tuberculata tuberculata - sokáig külön fajként kezelték, ma már e két állat egyazon faj eltérő variációjaként ismert. E tuberculata tuberculata nagyobb, héja kevésbé "gyűrt", az Atlanti-óceán keleti partjainál fordul elő. Haliotis coccinea (Reeve, 1846) - egyes források szintén azonos fajként kezelik, formája nyúltabb, a Kanári-szigetek s Gibraltár környékén él.
Előfordulás: a Földközi-tengerben gyakori csigafaj. Sziklás tengerfenéken él, napközben a kövek árnyékos oldalára tapadva, sekély vizekben, max. 15-20 méterig.
Táplálék: növényevő, a fiatal példányok mikroszkopikus méretű algákkal, a kifejlettek pedig a makroalgákkal táplálkoznak.
Szaporodás: váltivarú, külső megtermékenyítéssel. Trochofora- majd veligera-lárvái rövid, 5-6 napos pelagikus lét után a tengerfenékre süllyednek.
Más: főbb ragadozói a tengeri csillagok, rákok, polipok, és egyes halfajták, pl. az aranydurbincsok. - Napjait a kövek árnyékos, védett oldalára tapadva tölti, a felfordított kőveken kifejezetten gyorsan menekül menedékbe. - Rendkívül sérülékeny, vérzékeny, már abba is belepusztulhat, ha megpróbáljuk leválasztani a szállásául választott kőről. Emellett igen érzékeny a víz hőmérséklet-változására, a 16 °C-nál melegebb vizekben gyakran kap bakteriális fertőzést.
(Haliotis lamellosa Lamarck, 1822 -érvénytelen!)
Seeohr, Meerohr (D), Oreja de mar, peneira (E), Ormeau méditerranéen, Oreille de mer, oreille de Neptune (F), Common ormer, abalone, ear-shell (GB), Orecchio di San Pietro, orecchia marina (I), Zeeoor (NL)
Felismerhető: háza fülalakú, szélén az érzékelőnyúlványok elfoglalta lyukakkal. Külső felülete érdes, "gyűrt", színe a környezetbe olvadó, belseje gyöngyházfényű. Átlagos mérete 6-8 cm. Köpenye barnászöldes színű, fején két hosszú tapogató található, szemei kékek, jól kivehetőek. Talpa nagy, erős, szinte lehetetlen az állat sérülése nélkül lefejteni élőhelyéről.
Összetéveszthető: Haliotis tuberculata tuberculata - sokáig külön fajként kezelték, ma már e két állat egyazon faj eltérő variációjaként ismert. E tuberculata tuberculata nagyobb, héja kevésbé "gyűrt", az Atlanti-óceán keleti partjainál fordul elő. Haliotis coccinea (Reeve, 1846) - egyes források szintén azonos fajként kezelik, formája nyúltabb, a Kanári-szigetek s Gibraltár környékén él.
Előfordulás: a Földközi-tengerben gyakori csigafaj. Sziklás tengerfenéken él, napközben a kövek árnyékos oldalára tapadva, sekély vizekben, max. 15-20 méterig.
Táplálék: növényevő, a fiatal példányok mikroszkopikus méretű algákkal, a kifejlettek pedig a makroalgákkal táplálkoznak.
Szaporodás: váltivarú, külső megtermékenyítéssel. Trochofora- majd veligera-lárvái rövid, 5-6 napos pelagikus lét után a tengerfenékre süllyednek.
Más: főbb ragadozói a tengeri csillagok, rákok, polipok, és egyes halfajták, pl. az aranydurbincsok. - Napjait a kövek árnyékos, védett oldalára tapadva tölti, a felfordított kőveken kifejezetten gyorsan menekül menedékbe. - Rendkívül sérülékeny, vérzékeny, már abba is belepusztulhat, ha megpróbáljuk leválasztani a szállásául választott kőről. Emellett igen érzékeny a víz hőmérséklet-változására, a 16 °C-nál melegebb vizekben gyakran kap bakteriális fertőzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése