Callionymus pusillus Delaroche 1809 (lsd. aiam)
(?elfogadott szinoníma: Callionymus festivus; viszont nem azonos a Synchiropus phaeton (Günther, 1861) /elfogadott szinoníma: Callionymus phaeton Günther, 1861/, ahol a Callionymus festivus név szintén előfordulhat, helytelenül!)
Felismerhető: az aranygéb-félék családjához tartozó, apró, max. 10-14 cm nagyságú. A többi lanthalhoz hasonlóan teste megnyúlt, feje lapos, széles, háromszög alakú. Szája kicsi, felső álkapcsa előretolható. Testét nem borítja pikkely. A nőstény kisebb termetű, első hátúszója fekete színű, oldalát fehéres-sárgás sávok díszítik. A nagyobb termetű hím oldalát has felé kék színű sávok szelik át, hátúszói nagyobbak, kék sávokkal díszítettek, a másodikon három, szinte teljesen elkülönülő hosszú tüske, farokúszója szintén hosszabb, ecsetszerűen végződő, kékes árnyalatú.
Összetéveszthető: Callionymus reticulatus - sötétebb árnyalatú, úszóinak formája leginkább a nagyobb testű közönséges lanthalra (Callionymus lyra) emlékeztet; a hím első hátúszója hosszabb, a másodikon nincsenek elkülönülő tüskék, s fekete foltokkal szórt, a nőstény oldaláról hiányoznak a fehéres-sárgás sávok. Callionymus maculatus - mélyebb vizekben fordul elő, formája szintén leginkább a nagyobb testű közönséges lanthalra emlékeztet, világosbarna alapszínű, sötét foltokkal szórt. Callionymus fasciatus - Földközi-tenger észak-keleti vizeiben, 20-60 m mélységig. Synchiropus phaeton - szemei s hátúszói arányaikban nagyobbak, az első hátúszón fekete folt, s mélyebben él (80-650 m). Callionymus filamentosus - eredetileg a Vörös-tengerben honos; teste törékenyebb, az első hátúszó első tüskéje elkülönül (hím), teste homokszínű, fekete és fehér foltokkal szórt. Callionymus risso - a hím és a nőstény alakra szinte teljesen azonos, szemei arányaiban nagyobbak, a hím oldalán sorba rendeződő kék és fekete foltok, a nőstény oldalán elszórtan nagyobb sötét foltok. (A kisméretű lanthalak beazonosítása egyáltralán nem könnyű feladat, s a szakirodalom is gyakran bizonytalan - a fenti fishbase linken például szerintem nem az elegáns lanthal látható, hanem egy callionymus reticulatus (vö. aiam vagy a naturamediterraneo oldalán található képek. Mindezek ellenére a hím - főleg íváskor - jellegzetes úszóinak köszönhetően könnyen beazonosítható.)
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Portugália), Földközi-tenger egésze, homokos iszapos tengerfenéken, általában sekély vízben (1-5 m. max. 100m).
Táplálék: aljzatban lakó apró férgek, rákok, csigák.
Szaporodás: ívása tavaszra-nyár elejére esik. A hím kifeszített úszókkal lebegve igyekszik felhívni a fenéken maradó nőstény figyelmét. (kép: Patrick Louisy: Poissons Marins. Europe et Méditerranée. Ulmer, 2005. 296.)Kis idő elteltével a felszínre emelkednek s itt ívnak. Ikrái és ivadékai pelágikusak.
Más: nehezen figyelhető meg, mert a legcsekélyebb veszélyre a homokba fúrja magát. Íváskor jobban megközelíthetőek: a hímek óvatlanabbak, és a tengerfenékhez közel mozdulatlanul lebegve, kékes árnyalatú elegáns úszóikat kifeszítve igyekeznek elcsábítani az arrajáró kisebb termetű s kevésbé kiöltözött lanthalhölgyeket. - A hímek védik területüket.
(?elfogadott szinoníma: Callionymus festivus; viszont nem azonos a Synchiropus phaeton (Günther, 1861) /elfogadott szinoníma: Callionymus phaeton Günther, 1861/, ahol a Callionymus festivus név szintén előfordulhat, helytelenül!)
Lagarto de fiesta (E), Dragonnet élégant (F), Sailfin dragonet* (GB), Dragoncello turchese (I)
* Ronald Fricke: Annotated Checklist of the Dragonet Families Callionymidae and Draconettidae.
* Ronald Fricke: Annotated Checklist of the Dragonet Families Callionymidae and Draconettidae.
Felismerhető: az aranygéb-félék családjához tartozó, apró, max. 10-14 cm nagyságú. A többi lanthalhoz hasonlóan teste megnyúlt, feje lapos, széles, háromszög alakú. Szája kicsi, felső álkapcsa előretolható. Testét nem borítja pikkely. A nőstény kisebb termetű, első hátúszója fekete színű, oldalát fehéres-sárgás sávok díszítik. A nagyobb termetű hím oldalát has felé kék színű sávok szelik át, hátúszói nagyobbak, kék sávokkal díszítettek, a másodikon három, szinte teljesen elkülönülő hosszú tüske, farokúszója szintén hosszabb, ecsetszerűen végződő, kékes árnyalatú.
Összetéveszthető: Callionymus reticulatus - sötétebb árnyalatú, úszóinak formája leginkább a nagyobb testű közönséges lanthalra (Callionymus lyra) emlékeztet; a hím első hátúszója hosszabb, a másodikon nincsenek elkülönülő tüskék, s fekete foltokkal szórt, a nőstény oldaláról hiányoznak a fehéres-sárgás sávok. Callionymus maculatus - mélyebb vizekben fordul elő, formája szintén leginkább a nagyobb testű közönséges lanthalra emlékeztet, világosbarna alapszínű, sötét foltokkal szórt. Callionymus fasciatus - Földközi-tenger észak-keleti vizeiben, 20-60 m mélységig. Synchiropus phaeton - szemei s hátúszói arányaikban nagyobbak, az első hátúszón fekete folt, s mélyebben él (80-650 m). Callionymus filamentosus - eredetileg a Vörös-tengerben honos; teste törékenyebb, az első hátúszó első tüskéje elkülönül (hím), teste homokszínű, fekete és fehér foltokkal szórt. Callionymus risso - a hím és a nőstény alakra szinte teljesen azonos, szemei arányaiban nagyobbak, a hím oldalán sorba rendeződő kék és fekete foltok, a nőstény oldalán elszórtan nagyobb sötét foltok. (A kisméretű lanthalak beazonosítása egyáltralán nem könnyű feladat, s a szakirodalom is gyakran bizonytalan - a fenti fishbase linken például szerintem nem az elegáns lanthal látható, hanem egy callionymus reticulatus (vö. aiam vagy a naturamediterraneo oldalán található képek. Mindezek ellenére a hím - főleg íváskor - jellegzetes úszóinak köszönhetően könnyen beazonosítható.)
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partjai (Portugália), Földközi-tenger egésze, homokos iszapos tengerfenéken, általában sekély vízben (1-5 m. max. 100m).
Táplálék: aljzatban lakó apró férgek, rákok, csigák.
Szaporodás: ívása tavaszra-nyár elejére esik. A hím kifeszített úszókkal lebegve igyekszik felhívni a fenéken maradó nőstény figyelmét. (kép: Patrick Louisy: Poissons Marins. Europe et Méditerranée. Ulmer, 2005. 296.)Kis idő elteltével a felszínre emelkednek s itt ívnak. Ikrái és ivadékai pelágikusak.Más: nehezen figyelhető meg, mert a legcsekélyebb veszélyre a homokba fúrja magát. Íváskor jobban megközelíthetőek: a hímek óvatlanabbak, és a tengerfenékhez közel mozdulatlanul lebegve, kékes árnyalatú elegáns úszóikat kifeszítve igyekeznek elcsábítani az arrajáró kisebb termetű s kevésbé kiöltözött lanthalhölgyeket. - A hímek védik területüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése