Balistes capriscus Gmelin, 1789
/Balistes carolinensis Gmelin, 1789/
Schweinedrückerfisch, Drückerfisch (D), Pejepuerco blanco (E), Baliste commun, baliste cabri baliste perroquet (F), Grey triggerfish, trigger-fish (GB), Pesce balestra (I)
Felismerhető: széles, ovális, oldalirányban lapított test, bőre durva, hossza max. 60 cm (legnagyobb kifogott példány:6,15 kg). Első hátúszója apró, de magas, 3 erős tüskével - úszás közben a hátához simul, ha veszélyben érzi magát, felmereszti. Második hátúszója és farok alatti úszója szimetrikus, helyváltoztatáskor ezeket használja, fecskefarokra emlékeztő hátúszója ilyenkor szinte mozdulatlan. Orra hegyes, szája kicsi, húsos, fogai erősek. Színe barnáslilás/márványos kékesszürke, hasi oldalon világosabb, szem fölött kékes-zöldes foltokkal. Az ívás utáni periódusban, amikor ivadékait őrzi, feje kifehéredik.
Összetéveszthető: -
(az Indiai-óceánban, a Vörös-tengerben, illetve a Csendes-óceánban előforduló íjhalak formára hasonlóak, de színezetük sokkal változatosabb: Pseudobalistes flavimarginatus - méretre azonos, színezete különböző, zöldesszürkés, fejtetőn apró csíkok, az úszókon sárgás-narancsos és kékes színű sáv. Kékcsíkú íjhal (pseudobalistes fuscus) - méretre nagyjából azonos, színe sötétkék, többé-kevésbé látható apró sárga foltokkal. Balistapus undulatus - méretre kisebb (~30 cm), élénk narancssárga harántsávok, narancssárga farokúszó. Leopárd íjhal (balistoides conspicillum) - hasonló méretű, fekete, hasi oldalon fehér foltokkal szórt, szája sárga, hátán szintén sárgás-feketés folt, úszói fehérek, sárga fekete szegéllyel. Óriás íjhal (balistoides viridescens) - nagyobb (85 cm), zöldes alapszínű, feje sárgás, torka és farka fehéres.)
Előfordulás: Atlanti-óceán nyugati (Kamada/Mexikó-Argentina), ill. keleti (Angoláig) partjai, Földközi-tenger, sziklás tengerfenéken, legtöbbször 0-55 m mélységig (max. 100 m). Gyakran kikötők, gátak, öblök közelében, általában egyedül, ritkán csoportokban figyelhető meg.
Táplálék: rákok, kagylók (lsd. Ruditapes spp.), melyeket erős álkapcsával képes felnyitni.
Szaporodás: váltivarú, külső megtermékenyítéssel. Ikráit homokos bemélyedésekbe rakja, ivadékait őrzi.
Más: ritkán látható hal, de a véletlen találkozásokkor kiváncsi, ha nem közelítjük meg túl gyorsan, rendkívül alaposan szemügyre vesz bennünket. PMT is megfigyelhető. - Ivadékait őrzi, ilyenkor haraphat.
/Balistes carolinensis Gmelin, 1789/
Schweinedrückerfisch, Drückerfisch (D), Pejepuerco blanco (E), Baliste commun, baliste cabri baliste perroquet (F), Grey triggerfish, trigger-fish (GB), Pesce balestra (I)
Felismerhető: széles, ovális, oldalirányban lapított test, bőre durva, hossza max. 60 cm (legnagyobb kifogott példány:6,15 kg). Első hátúszója apró, de magas, 3 erős tüskével - úszás közben a hátához simul, ha veszélyben érzi magát, felmereszti. Második hátúszója és farok alatti úszója szimetrikus, helyváltoztatáskor ezeket használja, fecskefarokra emlékeztő hátúszója ilyenkor szinte mozdulatlan. Orra hegyes, szája kicsi, húsos, fogai erősek. Színe barnáslilás/márványos kékesszürke, hasi oldalon világosabb, szem fölött kékes-zöldes foltokkal. Az ívás utáni periódusban, amikor ivadékait őrzi, feje kifehéredik.
Összetéveszthető: -
(az Indiai-óceánban, a Vörös-tengerben, illetve a Csendes-óceánban előforduló íjhalak formára hasonlóak, de színezetük sokkal változatosabb: Pseudobalistes flavimarginatus - méretre azonos, színezete különböző, zöldesszürkés, fejtetőn apró csíkok, az úszókon sárgás-narancsos és kékes színű sáv. Kékcsíkú íjhal (pseudobalistes fuscus) - méretre nagyjából azonos, színe sötétkék, többé-kevésbé látható apró sárga foltokkal. Balistapus undulatus - méretre kisebb (~30 cm), élénk narancssárga harántsávok, narancssárga farokúszó. Leopárd íjhal (balistoides conspicillum) - hasonló méretű, fekete, hasi oldalon fehér foltokkal szórt, szája sárga, hátán szintén sárgás-feketés folt, úszói fehérek, sárga fekete szegéllyel. Óriás íjhal (balistoides viridescens) - nagyobb (85 cm), zöldes alapszínű, feje sárgás, torka és farka fehéres.)
Előfordulás: Atlanti-óceán nyugati (Kamada/Mexikó-Argentina), ill. keleti (Angoláig) partjai, Földközi-tenger, sziklás tengerfenéken, legtöbbször 0-55 m mélységig (max. 100 m). Gyakran kikötők, gátak, öblök közelében, általában egyedül, ritkán csoportokban figyelhető meg.
Táplálék: rákok, kagylók (lsd. Ruditapes spp.), melyeket erős álkapcsával képes felnyitni.
Szaporodás: váltivarú, külső megtermékenyítéssel. Ikráit homokos bemélyedésekbe rakja, ivadékait őrzi.
Más: ritkán látható hal, de a véletlen találkozásokkor kiváncsi, ha nem közelítjük meg túl gyorsan, rendkívül alaposan szemügyre vesz bennünket. PMT is megfigyelhető. - Ivadékait őrzi, ilyenkor haraphat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése