Antedon mediterranea (Lamarck, 1816)
Mittelmeer-Haarstern (D), Comátula mediterránea, Clavelina, Antedon (E), Comatule de Méditerranée, antedon, (F) Mediterranean feather-star, Feather-star (GB), Giglio di mare mediterraneo (I), Haarster (NL)
Felismerhető: 10 törékeny, oldalirányú tüskékkel (kb. 60 pár) ellátott, tollszerű kar, különálló mésztestecskék védte apró (6-7 mm átmérőjű) központi testkorong, száj-és végbélnyílás felül (szájnyílásból 5 ambulakrális árok indul a karok felé, az egyik interádiuszban kiemelkedő kúp végén helyezkedik el a végbélnyílás), szájellenes (apikális) oldalon max 40 fogókacs (ízelt cirrusok), melyek a helyváltoztatásban és a megkapaszkodásban segít. Max. átmérője 20-25 cm. A pirostól a sárgán, fehéren, narancssárgán, barnán át a fehérig számos színváltozatával találkozhatunk, néha két-, de leggyakrabban egyszínű. Helyváltoztatáskor többféle módszert alkalmaz: fogókacsokkal, vagy karjai segítségével a tengerfenéken, vagy sokkal elegánsabban, karjaival úszva.
Összetéveszthető: Antedon bifida - Atlanti-óceán keleti partvidéke, ill. Földközi-tenger déli partjai, 200 m mélységig. Méretre kisebb (~10 cm), "tollasabb", karjai rövidebbek, kevesebb, mint 20 fogókacs. Antedon petasus - Atlanti-óceán keleti partvidéke, (Ír-tenger északi, ill. Skócia nyugati partjai), karjai pirosak/barnák, kiterjedt fehér foltokkal szórva, 50 vagy több fogókacs. Leptometra phalangium - 60 m-nél mélyebb vizekben, egészen 1300 m mélységig, színe zöldes, karjai apróbbak, kevésbé tollasak. Leptometra celtica - Atlanti-óceán keleti partvidéke (Ír-tenger, Skócia nyugati partjai), 40-1000 m mélységben, színe lehet barna, sárga, fehér, pirosas, fogókacsai fehérek.
Előfordulás: Földközi-tenger, algákban gazdag tengerfenéken, 10-80 m mélységben, általában fénytől védett helyen, gyakran csoportban, gorgóniákra, algákra, neptunfűre akaszkodva.
Táplálék: planktonok, vízben lebegő organikus maradványok; az ambulakrális árok alján lévő csillósáv továbbítja a táplálékot a szájnyíláshoz.
Szaporodás: váltivarú; tavasszal-nyáron, külső megtermékenyítéssel. A peték kikelésükig a nőstény liliom karjain, a tüskék tövénél ragadnak meg, kikelés után rövid ideig pelágikusak, majd néhány hónapig egy apró szár segítségével a talajhoz rögzülnek ("Pentacrinus" stádiuma, ebben az állapotában a Neocrinus decorus-hoz hasonlít).
Megközelíthető: leginkább palackos merüléskor.
Más: bőrön keresztül lélegzik. - A letört karokat képes pótolni. - Mint más töskésbőrűeket (tengeri sünök, tengeri csillagok) ötös radiális szimmetria jellemzi, azonban ezekkel ellentétben nincs madreporalemeze.
Olvasnivaló: Brehm
Mittelmeer-Haarstern (D), Comátula mediterránea, Clavelina, Antedon (E), Comatule de Méditerranée, antedon, (F) Mediterranean feather-star, Feather-star (GB), Giglio di mare mediterraneo (I), Haarster (NL)
Felismerhető: 10 törékeny, oldalirányú tüskékkel (kb. 60 pár) ellátott, tollszerű kar, különálló mésztestecskék védte apró (6-7 mm átmérőjű) központi testkorong, száj-és végbélnyílás felül (szájnyílásból 5 ambulakrális árok indul a karok felé, az egyik interádiuszban kiemelkedő kúp végén helyezkedik el a végbélnyílás), szájellenes (apikális) oldalon max 40 fogókacs (ízelt cirrusok), melyek a helyváltoztatásban és a megkapaszkodásban segít. Max. átmérője 20-25 cm. A pirostól a sárgán, fehéren, narancssárgán, barnán át a fehérig számos színváltozatával találkozhatunk, néha két-, de leggyakrabban egyszínű. Helyváltoztatáskor többféle módszert alkalmaz: fogókacsokkal, vagy karjai segítségével a tengerfenéken, vagy sokkal elegánsabban, karjaival úszva.
Összetéveszthető: Antedon bifida - Atlanti-óceán keleti partvidéke, ill. Földközi-tenger déli partjai, 200 m mélységig. Méretre kisebb (~10 cm), "tollasabb", karjai rövidebbek, kevesebb, mint 20 fogókacs. Antedon petasus - Atlanti-óceán keleti partvidéke, (Ír-tenger északi, ill. Skócia nyugati partjai), karjai pirosak/barnák, kiterjedt fehér foltokkal szórva, 50 vagy több fogókacs. Leptometra phalangium - 60 m-nél mélyebb vizekben, egészen 1300 m mélységig, színe zöldes, karjai apróbbak, kevésbé tollasak. Leptometra celtica - Atlanti-óceán keleti partvidéke (Ír-tenger, Skócia nyugati partjai), 40-1000 m mélységben, színe lehet barna, sárga, fehér, pirosas, fogókacsai fehérek.
Előfordulás: Földközi-tenger, algákban gazdag tengerfenéken, 10-80 m mélységben, általában fénytől védett helyen, gyakran csoportban, gorgóniákra, algákra, neptunfűre akaszkodva.
Táplálék: planktonok, vízben lebegő organikus maradványok; az ambulakrális árok alján lévő csillósáv továbbítja a táplálékot a szájnyíláshoz.
Szaporodás: váltivarú; tavasszal-nyáron, külső megtermékenyítéssel. A peték kikelésükig a nőstény liliom karjain, a tüskék tövénél ragadnak meg, kikelés után rövid ideig pelágikusak, majd néhány hónapig egy apró szár segítségével a talajhoz rögzülnek ("Pentacrinus" stádiuma, ebben az állapotában a Neocrinus decorus-hoz hasonlít).
Megközelíthető: leginkább palackos merüléskor.
Más: bőrön keresztül lélegzik. - A letört karokat képes pótolni. - Mint más töskésbőrűeket (tengeri sünök, tengeri csillagok) ötös radiális szimmetria jellemzi, azonban ezekkel ellentétben nincs madreporalemeze.
Olvasnivaló: Brehm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése