Solea solea Linnaeus, 1758
Tudományos név eredete: sola (lat) ld. solum (lat) tengerfenék
Seezunge (D), Dover sole (GB), Lenguado (E), Sole, sole commune (F), Sogliola (I)
Felismerhető: erősen lapított, ovális test, kis, felfelé ívelő száj, a mellúszó felső csücskében sötét folt. Jobbos laposhal, vagyis teste bal oldalán fekszik, s mindkét szem a test jobb oldalán helyezkedik el. Általában 30-40 cm (= 350 gr, = 2 év) nagyságú, de elérheti a 70 cm-t (= 3 kg; = 20 év) is. Színe változó: kékesszürkétől sárgásbarnáig, környezetétől függően, gyakorta márványos, sötétebb foltokkal szórt. Vak oldala elveszti pigmentációját.
Összetéveszthető: Solea aegyptica, Pegusa lascaris, Microchirus theophila , Solea senegalensis, Synapturichthys kleinii és Buglossidium luteum.
Előfordulás: Skandináviától Szenegálig, Földközi-tenger. A parttól egészen 200 m mélységig, de legtöbbször 70 m-nél sekélyebb vizekben, iszapos-homokos tengerfenéken, de előfordul kikötőkben, folyótorkolatokban, 10%-os sótartalomig.
Táplálék: apró rákok, férgek, kagylók, melyeket tapogatóbolyhaival fedez fel - álla alatt megfigyelhetőek az ízlelőbimbók, melyek zsákmánykeresésében segítik.
Szaporodás: b. négy éves korában válik ivaréretté. Az ívás időszaka március-május (régiótól függően). Petéi másfél mm átmérőjűek, melyek egy *lipidcsepp* segítségével lebegnek, ami egyben táplálékutánpótlásul is szolgál. A nőstény több száz millió petét is rakhat. A kikelt lárva életének első periódusában egy közönséges halra hasonlít, majd a kb. 15 mm nagyság elérésekor az ivadékhalak átalakulnak, és aszimmetrikussá válnak, a szemek egy oldalra kerülnek, az úszók elcsúsznak... Ekkor a fiatal halak a parti vizeket keresik fel, s az addig lebegő életmódot folytató ivadék a fenéken telepedik meg és ott kapja meg végleges alakját. A felnőtt egyedek a kutatások szerint több 180 km-t is megtesznek, hogy visszatérjenek ívási helyükre.
Megközelíthető: PMT/snorkeling is. Nehéz észrevenni, hisz legtöbbször csak a szemei látszanak ki a homokból. Félénk, de néha elég kíváncsi/flegma ahhoz, hogy óvatosan a közelébe úszhassunk.
Más: inkább éjszaka aktív, nappal legtöbbször magát a homokba fúrva rejtőzik el. Hosszabb helyváltoztatásokkor a felszín közelébe emelkedik, és az áramlatokkal viteti magát. Télen a mélyebb vizek felé vándorol, tavasszal és nyáron a sekélyebb parti vizeket kedveli. A 20 cm alatti példányok kifogása tilos.
Olvasnivaló: Brehm
Tudományos név eredete: sola (lat) ld. solum (lat) tengerfenék
Seezunge (D), Dover sole (GB), Lenguado (E), Sole, sole commune (F), Sogliola (I)
Felismerhető: erősen lapított, ovális test, kis, felfelé ívelő száj, a mellúszó felső csücskében sötét folt. Jobbos laposhal, vagyis teste bal oldalán fekszik, s mindkét szem a test jobb oldalán helyezkedik el. Általában 30-40 cm (= 350 gr, = 2 év) nagyságú, de elérheti a 70 cm-t (= 3 kg; = 20 év) is. Színe változó: kékesszürkétől sárgásbarnáig, környezetétől függően, gyakorta márványos, sötétebb foltokkal szórt. Vak oldala elveszti pigmentációját.
Összetéveszthető: Solea aegyptica, Pegusa lascaris, Microchirus theophila , Solea senegalensis, Synapturichthys kleinii és Buglossidium luteum.
Előfordulás: Skandináviától Szenegálig, Földközi-tenger. A parttól egészen 200 m mélységig, de legtöbbször 70 m-nél sekélyebb vizekben, iszapos-homokos tengerfenéken, de előfordul kikötőkben, folyótorkolatokban, 10%-os sótartalomig.
Táplálék: apró rákok, férgek, kagylók, melyeket tapogatóbolyhaival fedez fel - álla alatt megfigyelhetőek az ízlelőbimbók, melyek zsákmánykeresésében segítik.
Szaporodás: b. négy éves korában válik ivaréretté. Az ívás időszaka március-május (régiótól függően). Petéi másfél mm átmérőjűek, melyek egy *lipidcsepp* segítségével lebegnek, ami egyben táplálékutánpótlásul is szolgál. A nőstény több száz millió petét is rakhat. A kikelt lárva életének első periódusában egy közönséges halra hasonlít, majd a kb. 15 mm nagyság elérésekor az ivadékhalak átalakulnak, és aszimmetrikussá válnak, a szemek egy oldalra kerülnek, az úszók elcsúsznak... Ekkor a fiatal halak a parti vizeket keresik fel, s az addig lebegő életmódot folytató ivadék a fenéken telepedik meg és ott kapja meg végleges alakját. A felnőtt egyedek a kutatások szerint több 180 km-t is megtesznek, hogy visszatérjenek ívási helyükre.
Megközelíthető: PMT/snorkeling is. Nehéz észrevenni, hisz legtöbbször csak a szemei látszanak ki a homokból. Félénk, de néha elég kíváncsi/flegma ahhoz, hogy óvatosan a közelébe úszhassunk.
Más: inkább éjszaka aktív, nappal legtöbbször magát a homokba fúrva rejtőzik el. Hosszabb helyváltoztatásokkor a felszín közelébe emelkedik, és az áramlatokkal viteti magát. Télen a mélyebb vizek felé vándorol, tavasszal és nyáron a sekélyebb parti vizeket kedveli. A 20 cm alatti példányok kifogása tilos.
Olvasnivaló: Brehm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése