Muraena helena Linnaeus, 1758
Tudományos név eredete: myraina (gör) - Arisztotelész Az állatok története (Peri ta zóa isztoriai) művében egy ismeretlen hal neve; Helena - görög mitológia.
Mittelmeermuräne (D), Morena (E), Murène commune (F), Mediterranean moray, moray eel (GB), Murena (I)
Felismerhető: max. 150 cm nagyságú, kígyószerű, (főleg a farokrésznél) oldalirányban lapított test, csőszerű orrlyukak, mellúszó hiányzik, egybefüggő hátúszó, pikkelyek nélküli, barnás-lilás színű bőr, fehéres-sárgás márványozással. Feje rövid, álkapcsa nagy és erős kampós fogakkal felszerelt.
Összetéveszthető: barna muréna (Gymnothorax unicolor) - kisebb termetű (max. 80 cm), feje kerekebb, sötétbarna színű, max. 10 m mélységig. Tengeri angolna (Conger conger) - azonos biotópon osztozik, de nehezen téveszthető össze: színe szürkés, hossza max. 2 m, mellúszója fejlett, orra megnyúlt, ajka húsos.
Előfordulás: Brit szigetektől Szenegálig Atlanti-óceán keleti partjai, Mediterrán-tenger, sziklás tengerfenéken, kb. 100 m mélységig, legtöbbször sziklák közötti résekbe, üregekbe rejtőzve, de néha meglephetjük rejtekhelyén kívül is.
Táplálék: éjszakai ragadozó. Rossz úszó, áldozatát általában lesből támadja meg. Kedvenc eledele: kalmárok, polipok, szépiák, de nem veti meg a rákokat, különféle halakat és a dögöket sem. Szaglása kiváló, ezzel kompenzálja rossz látását.
Szaporodás: nem rendelkezünk pontos adatokkal. Július-szeptember környékén rakja le kb. 5 mm nagyságú petéit, melyekből leptocephalus lárvák kelnek ki. Ez utóbbiak kb. egy év nyíltvízi (epipelágikus zóna) életmód után biotópot változtatnak, és tengerfenéki vadászó életmódra térnek át.
Más: gyakran találkozhatunk a társaságában egy tisztogatógarnéla-félével (Lysmata seticaudata), aki gondoskodik a muréna parazitáinak eltávolításáról - legyenek bármilyen jól elrejtve. - Izoláltan él, s védi vadászterületét. Rossz híre ellenére nem agresszív, inkább félénk, s csak akkor támad, ha veszélyben érzi magát. - Harapása leginkább a nyálában található (hemolitikus-neurotoxikus) méreg, és a fogak között felgyülemlett ételmaradékok okozta gyulladás miatt veszélyes.
Olvasnivaló: Brehm
Tudományos név eredete: myraina (gör) - Arisztotelész Az állatok története (Peri ta zóa isztoriai) művében egy ismeretlen hal neve; Helena - görög mitológia.
Mittelmeermuräne (D), Morena (E), Murène commune (F), Mediterranean moray, moray eel (GB), Murena (I)
Felismerhető: max. 150 cm nagyságú, kígyószerű, (főleg a farokrésznél) oldalirányban lapított test, csőszerű orrlyukak, mellúszó hiányzik, egybefüggő hátúszó, pikkelyek nélküli, barnás-lilás színű bőr, fehéres-sárgás márványozással. Feje rövid, álkapcsa nagy és erős kampós fogakkal felszerelt.
Összetéveszthető: barna muréna (Gymnothorax unicolor) - kisebb termetű (max. 80 cm), feje kerekebb, sötétbarna színű, max. 10 m mélységig. Tengeri angolna (Conger conger) - azonos biotópon osztozik, de nehezen téveszthető össze: színe szürkés, hossza max. 2 m, mellúszója fejlett, orra megnyúlt, ajka húsos.
Előfordulás: Brit szigetektől Szenegálig Atlanti-óceán keleti partjai, Mediterrán-tenger, sziklás tengerfenéken, kb. 100 m mélységig, legtöbbször sziklák közötti résekbe, üregekbe rejtőzve, de néha meglephetjük rejtekhelyén kívül is.
Táplálék: éjszakai ragadozó. Rossz úszó, áldozatát általában lesből támadja meg. Kedvenc eledele: kalmárok, polipok, szépiák, de nem veti meg a rákokat, különféle halakat és a dögöket sem. Szaglása kiváló, ezzel kompenzálja rossz látását.
Szaporodás: nem rendelkezünk pontos adatokkal. Július-szeptember környékén rakja le kb. 5 mm nagyságú petéit, melyekből leptocephalus lárvák kelnek ki. Ez utóbbiak kb. egy év nyíltvízi (epipelágikus zóna) életmód után biotópot változtatnak, és tengerfenéki vadászó életmódra térnek át.
Más: gyakran találkozhatunk a társaságában egy tisztogatógarnéla-félével (Lysmata seticaudata), aki gondoskodik a muréna parazitáinak eltávolításáról - legyenek bármilyen jól elrejtve. - Izoláltan él, s védi vadászterületét. Rossz híre ellenére nem agresszív, inkább félénk, s csak akkor támad, ha veszélyben érzi magát. - Harapása leginkább a nyálában található (hemolitikus-neurotoxikus) méreg, és a fogak között felgyülemlett ételmaradékok okozta gyulladás miatt veszélyes.
Olvasnivaló: Brehm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése