Pelagia noctiluca (Forskal, 1775)
Tudományos név eredete: pelagus (lat) - nyílt tenger. nox (lat) - éjszaka, lux (lat) - fény.
Leuchtqualle, Feuerqualle (D), Acalefo luminescente (E), Pélagie (F), Luminescent jellyfish, pink jellyfish, mauve stinger, purple jellyfish (GB), Pelagia, Pelagia, Medusa luminosa (I), Parelkwal (NL)
Felismerhető: scyphomedúza. Kékes-rózsaszín, gomba alakú, maximális hossza 15-17 cm, ernyőjét ibolyaszínű/rózsaszín kinövések (szemölcsök) borítják, melyeken éppúgy csalánsejtek (cnidocita) találhatóak, mint a 4, max. 15 cm nagyságú szájkaron (szájzászló); és a 8 hosszú (akár 40 cm is), az ernyő pereméből kiinduló fehér színű karon. Acraspedot medúza - nem rendelkezik peremhártyával (fátyol, velum).
Összetéveszthető: - -
Előfordulás: kozmopolita, kivéve a hidegebb vizeket mindhárom óceánban, és a Földközi-tengerben.
Táplálék: lebegő lárvák, rákok, apró halak. Csalánsejtjeinek köszönhetően megbénítja áldozatát, melyet az űrbélben emészt meg. A meg nem emészett részeket a szájcsőn (manubrium) keresztül üríti.
Szaporodás: ivaros szaporodás - nincs ivartalan polip állapot (scyphopolip, mint pl. az Aurelia aurita). A peték szabad szemmel láthatóak (elérhetik a 300 mikrométeres átmérőt), mintha egy sárgás felhő szabadulna ki a medúza szájcsövéből. A petékből csillószőrös lárvák (planulák) fejlődnek, majd csillaglárvákká (ephyra) alakulnak. E fázis végén kialakulnak a csalánfonalak és a szájkarok.
Megközelíthető: az ernyő felőli oldalon, érintés nélkül.
Brehm
Tudományos név eredete: pelagus (lat) - nyílt tenger. nox (lat) - éjszaka, lux (lat) - fény.
Leuchtqualle, Feuerqualle (D), Acalefo luminescente (E), Pélagie (F), Luminescent jellyfish, pink jellyfish, mauve stinger, purple jellyfish (GB), Pelagia, Pelagia, Medusa luminosa (I), Parelkwal (NL)
Felismerhető: scyphomedúza. Kékes-rózsaszín, gomba alakú, maximális hossza 15-17 cm, ernyőjét ibolyaszínű/rózsaszín kinövések (szemölcsök) borítják, melyeken éppúgy csalánsejtek (cnidocita) találhatóak, mint a 4, max. 15 cm nagyságú szájkaron (szájzászló); és a 8 hosszú (akár 40 cm is), az ernyő pereméből kiinduló fehér színű karon. Acraspedot medúza - nem rendelkezik peremhártyával (fátyol, velum).
Összetéveszthető: - -
Előfordulás: kozmopolita, kivéve a hidegebb vizeket mindhárom óceánban, és a Földközi-tengerben.
Táplálék: lebegő lárvák, rákok, apró halak. Csalánsejtjeinek köszönhetően megbénítja áldozatát, melyet az űrbélben emészt meg. A meg nem emészett részeket a szájcsőn (manubrium) keresztül üríti.
Szaporodás: ivaros szaporodás - nincs ivartalan polip állapot (scyphopolip, mint pl. az Aurelia aurita). A peték szabad szemmel láthatóak (elérhetik a 300 mikrométeres átmérőt), mintha egy sárgás felhő szabadulna ki a medúza szájcsövéből. A petékből csillószőrös lárvák (planulák) fejlődnek, majd csillaglárvákká (ephyra) alakulnak. E fázis végén kialakulnak a csalánfonalak és a szájkarok.
Megközelíthető: az ernyő felőli oldalon, érintés nélkül.
Brehm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése