2009-02-10

közönséges szépia

Sepia officinalis Linnaeus, 1758

Gemeiner Tintenfish, Sepia (D), Sepia común (E), Seiche commune, suppion (FR) Common cuttlefish (GB), Seppia comune, Seccia (I), Zeekat, Sepia , gewone onktvis (NL), Sépia, Choco siba (P)

Felismerhető: lapos test, változó szín (domináns színei a fehér és a barna), tojásdad alakú fejéhez 8 rövidebb tapogató és 2 hosszabb, visszahúzható kar kapcsolódik. A karok egész hosszukban, a tapogatók csak a végső kiszélesedő részükön viselnek tapadókorongokat. Hullámos úszó a test egész hosszán. Belső héjcsökevény (szépiacsont), nagy szem, w alakú pupilla. Átlagos testhossza 15-30 cm (+ a kb. ugyanekkora tapogatók), max. mérete ~ 45 cm.

Összetéveszthető: rózsaszín szépia (Sepia orbignyana Férussac 1826) - hátának domináns színe a rózsaszín-narancssárga, sokkal kisebb, max. 10 cm. Sepia elegans Blainville 1827 - max 8 cm, teste kifejezetten karcsú, hátán rózsaszín folt.

Előfordulás: Atlanti-óceán, Balti-tenger, Földközi-tenger, kb. 200 m mélségig, néha köves aljzaton, de leginkább homokos, detritusszal, neptunfűvel, nagyméretű algákkal borított tengerfenéken, gyakran a tengerpart talajában rejtőzve.

Táplálék: halak, kagylók, rákok, és saját fajtársai. A tintahal veszélyes vadász, homokrómiájának köszönhetően észrevétlen marad áldozatai előtt. Zsákmányát két hosszú, végén tapagókorongokkal ellátott karjával ragadja meg és húzza a szájnyílásához, ahol a rövid karok segítenek mozdulatlanul tartásában. Nyála mérget tartalmaz, mely az áldozatba fecskendezve külsőleg megkezdi az emésztést. Álkapcsa egy befelé forduló papagájcsőrre emlékeztet.

Szaporodás: váltivarúak (gonochorisztikusak). Tavasszal az ivarérett példányok a sekélyebb vizeket kereik fel. A megtermékenyítéskor a hím kopulációs lába (hectocotylus) a nőstény köpenyüregébe (hasi üreg, mely tartalmazza a kopoltyút, s innen nyílik a végbélnyílás, a nephridioporus, a gonoporus és a tintazacskó) viszi át a spermatofórákat. A lerakott megtermékenyített pete (ún. tengeri szőlő) könnyen felismerhető: fekete, hegyük felé elcsúcsosodó, fürtökbe tömörülő. A kikelés előtt a peték elvesztik színüket. A kikelt szépiák 12-15 mm nagyságúak, s már ekkor képesek a színváltoztatásra és a vadászatra. Növekedésük üteme rendkívül gyors, kb 10 mm hetente.

Más: A szépia helyváltoztatásának leggyakoribb eszköze a testén hosszanti irányban húzódó szoknyaszerű úszó. Nagyobb sebesség eléréséhez más módszert alkalmaz: a köpenyüreg térfogatát a radiális izmok segítségével növelve vizet szív be a fej és a köpenyszegély közötti résen, majd a körkörös izmokkal elzárja ezt a nyílást. A beszívott vizet a tölcséren (siphon) keresztül fecskendezi ki, s így képes a vízsugárral ellentétes irányba elmozdulni. - A szépia bőrének színével és állagával szünet nélkül alkalmazkodik környezetéhez: vagy azért, hogy elrejtőzzön, vagy épp ellenkezőleg, azért, hogy könnyen észrevehető legyen. Felületi bőrszövete (epithelium) fekete, piros és sárga pigmentsejtjeinek (chromatophorák) méretét izomsejtek szabályozzák: kiterülve sötét, összehúzódva világos színűvé válik a bőr. Izgatottságának látható jele a fejen és háton hullámszerűen mozgó színváltozás. - Mint a többi fejlábú, a szépia is képes menekülés közben tintafelhőt kilövelni, megtévesztve ezzel a rá vadászókat. A kilövelt tinta alkaloidákat is tartalmaz, s a támadó kemoreceptorait ideiglenesen elkábítja. E tintát (szépia) régen nem pusztán akvarellekhez használták, hanem a fényképészek is. - A partra kivetett szépiacsontot táplálékkiegészítőként (kalciumutánpótlás) díszmadaraknak szokás adni.

Olvasnivaló:
Brehm, Wiki

Nincsenek megjegyzések: