Trigloporus lastoviza (Bonnaterre, 1788) Chelidonichthys lastoviza lastoviza / Chelidonichthys lastoviza africana
Knurrhahn, Gestreifter Seehahn (D), Trigla, rubio, bonacha (E), Grondin strié, grondin camard, galinette (F), Streaked gurnard, rock gurnard, african gurnard (GB), Capone lineato, capone ubriaco, capone dalmato (I), Gestreepte poon (NL)
Felismerhető: a morgóhalak legkisebbike. Áramvonalas, farok felé elkeskenyülő test (ált. 10-25, max 40 cm), viszonylag nagy, csontlemezek fedte, rövid fej, lapos, kissé előrenyúló száj. Széles mellúszóját kék foltok díszítik, szegélye szintén kék, az első három úszósugár elkülönül, és ujjszerűen mozgékony - tapintáshoz, szagláshoz és ízleléshez használja őket, de a fenéken való mozgásban is hasznosak. Első hátúszójának tüskéi (9-11) csontosak. Háta vöröses, has világos, teste foltokkal borított, oldala csíkos, pikkelyei aprók, az egész testet befedik.
Összetéveszthető: Lepidotriga cavillone - kisebb, két tüske a szemeknél, pikkelyei nagyok, markáns tarkósáv. Aspitrigla cuculus - nincs tarkósáv, mellúszói rövidek, kék szegély nélkül. Lepidotriga dieuzeidei - szemeknél nincs tüske, tarkósáv kevésbé feltűnő. Aspitrigla obscura - nincs tarkósáv, első hátúszó első tüskéje hosszú, színe sötétebb, mellúszója kisebb. Szürke morgóhal (Eutrigla gurnardus) - nincs tarkósáv, pikkelyek tüskések, mellúszó rövid, fekete folt a hátúszón. Trigla lucerna - feje nagyobb, kis méretű pikkelyek, sötétebb alapszín. Vörös morgóhal (Trigla lyra) - nincs tarkósáv, rövid, egyenes pikkelyek, álkapocs csőrszerűen előrenyúló. Chelidonichthys lucernus - nincs tarkósáv, rövid, egyenes pikkelyek, alapszíne egyöntetűbb, kevésbé feltűnő foltok, mellúszója kékes szegéllyel díszített.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partvidéke, Földközi-tenger, 20-200 m mélységben, főleg detritusszal borított tengerfenéken, ritkábban neptunfüves részeken. A fiatal példányok először pelagikusak, majd a partmenti vizeket választják. Nyaranta a parthoz s a felszínhez közelebb húzódik.
Táplálék: apró rákok, férgek, kagylók, ivadékhalak - táplálékát legtöbbször a tengerfenék üledékében keresi, de ritkán (főleg nyaranta) nyíltvízben is vadászik.
Szaporodás: a hímek két, a nőstények három éves korban válnak ivaréretté. Ívása tél végére, koratavaszra esik. A kikelt lárvák planktonikusak.
Megközelíthető: elég könnyen, ha elkerüljük a hirtelen s nagyívű mozdulatokat.
Más: a parazita Neobrachiella impudica gyakran választja lakóhelyül, legtöbbször a kopoltyúfedő belséjére akaszkodva. - A morgóhalak mindegyike 'morog', vízmélységtől függően változó intenzitással és tonalitással. - Veszély esetén kifeszíti mellúszóit, s a tengerfenéktől eltávolodva mintegy szárnyként használja őket.
Olvasnivaló: Brehm
Knurrhahn, Gestreifter Seehahn (D), Trigla, rubio, bonacha (E), Grondin strié, grondin camard, galinette (F), Streaked gurnard, rock gurnard, african gurnard (GB), Capone lineato, capone ubriaco, capone dalmato (I), Gestreepte poon (NL)
Felismerhető: a morgóhalak legkisebbike. Áramvonalas, farok felé elkeskenyülő test (ált. 10-25, max 40 cm), viszonylag nagy, csontlemezek fedte, rövid fej, lapos, kissé előrenyúló száj. Széles mellúszóját kék foltok díszítik, szegélye szintén kék, az első három úszósugár elkülönül, és ujjszerűen mozgékony - tapintáshoz, szagláshoz és ízleléshez használja őket, de a fenéken való mozgásban is hasznosak. Első hátúszójának tüskéi (9-11) csontosak. Háta vöröses, has világos, teste foltokkal borított, oldala csíkos, pikkelyei aprók, az egész testet befedik.
Összetéveszthető: Lepidotriga cavillone - kisebb, két tüske a szemeknél, pikkelyei nagyok, markáns tarkósáv. Aspitrigla cuculus - nincs tarkósáv, mellúszói rövidek, kék szegély nélkül. Lepidotriga dieuzeidei - szemeknél nincs tüske, tarkósáv kevésbé feltűnő. Aspitrigla obscura - nincs tarkósáv, első hátúszó első tüskéje hosszú, színe sötétebb, mellúszója kisebb. Szürke morgóhal (Eutrigla gurnardus) - nincs tarkósáv, pikkelyek tüskések, mellúszó rövid, fekete folt a hátúszón. Trigla lucerna - feje nagyobb, kis méretű pikkelyek, sötétebb alapszín. Vörös morgóhal (Trigla lyra) - nincs tarkósáv, rövid, egyenes pikkelyek, álkapocs csőrszerűen előrenyúló. Chelidonichthys lucernus - nincs tarkósáv, rövid, egyenes pikkelyek, alapszíne egyöntetűbb, kevésbé feltűnő foltok, mellúszója kékes szegéllyel díszített.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partvidéke, Földközi-tenger, 20-200 m mélységben, főleg detritusszal borított tengerfenéken, ritkábban neptunfüves részeken. A fiatal példányok először pelagikusak, majd a partmenti vizeket választják. Nyaranta a parthoz s a felszínhez közelebb húzódik.
Táplálék: apró rákok, férgek, kagylók, ivadékhalak - táplálékát legtöbbször a tengerfenék üledékében keresi, de ritkán (főleg nyaranta) nyíltvízben is vadászik.
Szaporodás: a hímek két, a nőstények három éves korban válnak ivaréretté. Ívása tél végére, koratavaszra esik. A kikelt lárvák planktonikusak.
Megközelíthető: elég könnyen, ha elkerüljük a hirtelen s nagyívű mozdulatokat.
Más: a parazita Neobrachiella impudica gyakran választja lakóhelyül, legtöbbször a kopoltyúfedő belséjére akaszkodva. - A morgóhalak mindegyike 'morog', vízmélységtől függően változó intenzitással és tonalitással. - Veszély esetén kifeszíti mellúszóit, s a tengerfenéktől eltávolodva mintegy szárnyként használja őket.
Olvasnivaló: Brehm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése