geflecktes Petermännchen (D), la vive araignée (F), Spotted Weever (GB)
Felismerhető: Megnyúlt, oldalirányban lapított test (max. 40-50cm). Feje apró, méretéhez képest széles szájjal, szemei a fej tetején, egymáshoz közel. Színe sárgásszürke vagy pirosasszürke, apró barnás foltokkal tarkított, melyek a has felé elhalványodnak. Teste közepén 8-10 nagyobb, feketés folt. Első hátúszójának tüskéi és kopolytyúfedőin található tüskék mérgezőek - a tövükben méregmirigyek találhatóak, melyek a tüskék barázdájába ágyazott csövön keresztül juttatják el a mérget a tüskék tűhegyes végéhez.
Összetéveszthető: mérges pókhal (Trachinus draco) - valamivel kisebb (20-40 cm), háta barnás-márványozott, hasa sárgás, oldalán kék-sárga foltok. csíkos pókhal (Trachinus radiatus) - méretre azonos, de foltjai sötétebbek, középen világosabbak - tengeri vipera (Echiichthys vipera) - méretre kisebb (~15 cm), foltjai csíkokba rendeződnek.
Előfordulás: Atlanti-óceán keleti partvidéke, Földközi-tenger. Homokos-iszapos tengerfenéken, max. 100 m mélységig.
Táplálék: apró halak, rákok. Az aljzatba rejtőzve vár áldozatára, és meglepő gyorsasággal támad. A sikeres vadászat után hasúszójának segítségével újra beássa magát.
Szaporodás: az ívás tavasz végére - nyár elejére esik, a kikelt lárvák pelagikusak.
Más: Ideje javát a homokba ásva tölti, ahonnan csak a szeme látszik ki, s veszély esetén ritkán menekül - a sekély vízben sétálva könnyen beleléphetünk tüskéibe. A kiválasztott méreg termolabilis, 40-50 °C fölötti hőn elbomlik és hatástalanná válik (egy meleg vizes lábfürdő vagy meleg borogatás hasznos lehet, vagy egy meggyújtott cigarettát a seb fölé tartani); szédülést, esetleg időleges bénulást is okozhat, nem beszélve az allergiás reakciókról - jobb orvoshoz fordulni. Az elpusztult példányok továbbra is mérgezőek maradnak, lehetőleg ne vegyük kézbe őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése