2009-04-21

kispettyes macskacápa

Scyliorhinus canicula (Linnaeus, 1758)
Tudományos név eredete: scylax (gör) kutya, rhinus (gör) -orr; canis(lat) - kutya

kleiner Katzenhai, kleingefleckter Katzenhai (D), Pintarroja (E), Chat de mer, roussette (F), small-spotted catshark (GB), gattucio minore (I)

Felismerhető: Áramvonalas, ált. 80 cm hosszúságú test (40-100 cm), kerek, rövid orr, világosbarna alapon barnás-feketés apró foltok. Szemei feketék és oválisak, pislogóhártya hiányzik. Öt kopoltyúrése közvetlenül a szemek mögött helyezkedik el. Orrnyílásai a fej alsó oldalán, az orrlyukakat fedő bőrlebenyek érintkeznek, fogai apróak. A többi Scyliorhinushoz hasonlóan első hátúszója a hasúszók, a második a farokalatti úszó mögött található.

Összetéveszthető: Nagyfoltos macskacápa (Scyliorhinus stellaris) - nagyobb, masszívabb (~150 cm), foltjai nagyobbak, az orrlyukakat fedő bőrlebenyek nem érintkeznek. Biotópja különbözik: a sziklás tengerfenéket kedveli.

Előfordulás:Atlanti-óceán keleti partvidéke (Marokkó-Norvégia), Földközi-tenger, homokos-kavicsos tengerfenéken, 20-400 m mélységben.

Táplálék: Húsevő, éjjelente csigákra, kagylókra, fiatal tintahalakra, rákokra, férgekre, apró halakra vadászik .

Szaporodás: Belső megtermékenyítéssel, a hím módosult hasúszói
párzószervként funkcionálnak. 55-60 (Atlanti-óceán) / 40-45 cm (Földközi tenger) nagyság elérésekor válnak ivaréretté. A nőstény november-július között havonta általában kétszer két, kemény szaruburok védte, 6x2 cm nagyságú petét rak (max. 100 db/szezon), melyeket a peték sarkain levő nyúlványok segítségével gorgóniákhoz, sziklákhoz rögzít. Az ivadékok hőmérséklettől és vízmélységtől függően kelnek ki (Atlanti óceánban májusban lerakott peték ~95-120 nap, Földközi-tengerben novemberben lerakott peték ~285 nap elteltével). A kikelt macskacápák kb. 10 cm nagyságúak.

Más: Gyakran megfigyelhető francia tőkehalak (Trisopterus luscus) társaságában, akik a macsakacápa zsákmányát igyekszenek elcsenni.

Olvasnivaló: Brehm

Nincsenek megjegyzések: